Gondolkoztak már azon, mi lehet, vagy mi lehetne a sorsa annak a péksüteménynek, amit levesznek az áruház polcáról, aztán otthon mégis a szemetesben landol? És annak a répának vagy krumplinak, ami, habár teljesen jó, de nem szimpatikus mondjuk a formája, ezért inkább a boltban hagyják?
Az élelmiszerpazarlás napjainkra elképesztő méreteket öltött. Számokban kifejezve: mi, magyarok évente fejenként átlagosan 40 kiló élelmiszert dobunk a kukába. Ebbe beleszámítanak nemcsak az otthonunkban szemétbe kerülő, hanem a mezőgazdasági termelés-gyártás során, vagy a kereskedelemben, vendéglátásban kidobott élelmiszerek is. Ez országosan 1,8 millió tonnát jelent. Ha kicsit tágítjuk a kört, Európában az éves pazarlás már 90 millió tonna, az ENSZ élelmezési szervezete, a FAO szerint pedig világszinten évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer megy kárba.
De muszáj ennek így lennie? Világszerte működnek élelmiszerbankok, ahol megszervezik, hogy a kidobásra ítélt, de még fogyasztható élelem a rászorulóknak jusson. Magyarországon is van ilyen szervezet; a Panaszkönyv stábja el is ment hozzájuk és végignézték egy napjukat.
Részletek a Panaszkönyv adásában:
