Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Bíboros Úr, Püspök Urak! Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Urak és Miniszterek!
Nagyszerű, hogy ismét, harmadszor vagyunk együtt. Köszönet a szervezőknek, hiszen ők a lelke mindennek. Külön meg kell említenem Demény Pál professzor urat, aki itt van a körünkben, és aki ennek a konferenciasorozatnak az elindítója és mentora volt, és maradt mind a mai napig.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Vannak különleges vendégeink, elnökök és miniszterelnökök fontos országokból. Külön köszöntöm Ausztrália volt miniszterelnökét. Ausztráliát mi részben az ő kemény politikájának köszönhetően mintaországként tiszteljük. Külön tiszteljük a bátor, egyenes és angolszász következetességet, amit a migráció és az ausztrál nemzet megvédésének ügyében mutatnak. Köszönjük, hogy eljött hozzánk. Itt van velünk Vučić elnök úr Szerbiából, akit külön köszöntök. Minden nép gondol valamit a másikról, ez különösen így van a szomszédok esetében. Mi, magyarok például azt szoktuk gondolni a szlávokról úgy általában, hogy a szlávoknak nagy szívük van. Ismerve a szerbeket, akik nemcsak szomszédaink, hanem sorstársaink is, rájuk különösen igaz ez, és néha úgy érzem, mintha nem is egy, hanem két szív hajtaná őket. Ha valaki ezt nem hiszi, akkor nézze meg a mostani kosárlabda világbajnokságon a szerb csapatot. Azt kívánjuk az elnök úrnak, hogy tegyenek csodát ezen a világbajnokságon! És itt van velünk Csehország miniszterelnöke, aki nemcsak tehet, hanem már tett is csodát, méghozzá gazdasági és pénzügyi csodát tett Csehországban, ezért Magyarországon különösen magas az ő árfolyama. Nem mondom, most éppen mi is jól fejlődünk, de a cseheknek még mindig csak a tarkóját látjuk. Babiš miniszterelnök úr inspiráció a mi számunkra, mert mi, magyarok utol akarjuk érni a cseheket, úgyhogy ő minél jobban teszi a munkáját, annál inkább inspirál itthon bennünket, magyarokat. Ha megengedik, zárójelben még azt megjegyzem, hogy Csehország erejét mutatja, hogy megengedheti magának azt a luxust, hogy ahelyett, hogy megkoronázná eredményei okán megérdemelten a miniszterelnököt, inkább támadni szokták, pedig ő Európa legjobb gazdaságpolitikusa. Csak azt tudjuk mondani innen, Magyarországról: boldog Csehország, irigyeljük a problémáit.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mai témánk a demográfia és a család. Remek előadásokat hallhattunk. Nehéz helyzetbe is kerültem, mivel tudok hozzájárulni a már elhangzottakhoz? Azt hiszem, hogy két dolgot tehetek hozzá mindahhoz, amit Önök már hallottak. Az egyik, hogy mondok néhány szót a magyar családpolitika szellemi alapjairól, és utána a magyar családtámogatási modell néhány kulcsmozzanatára szeretném irányítani a figyelmüket. Először tehát a szellemi alapokról. Amikor még fiatal voltam, akkor egy ilyen konferencia, amely a demográfiai problémákról szól, meglepetést keltett volna. Azért keltett volna meglepetést, mert mindenki, szó szerint, iskolázottságtól, származástól függetlenül mindenki tudta és értette az egyik legfontosabb ősi igazságot, akkor még mindenki értette azt, hogy az emberi élet véges, ahogy belépünk az életbe, úgy ki is kell lépni belőle. Ez a törvény. Erre a törvényre és erre a nehéz helyzetre, eddigi életem során úgy láttam, hogy háromféle választ lehet adni, ha úgy tetszik, három irányban kereshetjük a kiutat. Az egyik a tudatmódosító szerek világa, a szenvedélyfüggő élet, a habzsolás és a fogyasztás, amivel eltávolíthatjuk és eltarthatjuk magunktól azt a kérdést, hogyha véges az élet, akkor mi az értelme. Az élet végességének kellemetlen tényét úgy orvosolja ez a megoldás, hogy úgy válaszol, hogy a kérdést is tagadja. A másik lehetőség, hogy az ember utat keres a Teremtőhöz, aki életünk végességét eldöntötte, és törvénnyé tette a számunkra, és megpróbálunk közel kerülni hozzá, tőle megtudni a választ, és megkapni a gyógyírt. Ez a megoldás, ez az út, ez az irány, ez hatalmas civilizációs alkotásokat, hatalmas művészetet és kultúrát hozott létre a világon. És a harmadik lehetőség, amely előttünk áll, hogy megpróbálunk életünk e világi folytatásáról gondoskodni; ezt úgy hívják, hogy családalapítás, úgy hívják, hogy gyermek: test a testből, vér a vérből, a gyermek, aki valahogyan a mi életünk folytatása is. Summa summárum, miután régen mindezt még mindenki tudta Magyarországon, nem is tartottunk soha demográfiai konferenciákat, mert azt gondoltuk, hogy a harkályt nem kell biztatni, hogy kopácsoljon. Azonban nagy változások történtek, és a nagy változás egyetlen szóban foglalható össze, e körül forognak a mostani előadások, ez pedig a fogyás, az elfogyás kérdése.
Amikor mi, magyarok a családpolitika szellemi alapjait próbáljuk tisztázni, akkor először megpróbáltuk megérteni ennek a bajnak a természetét. Egy társadalmi probléma megértésének első lépése, hogy lehatároljuk a problémát, megértjük, hogy mettől meddig terjed, ezért azt a kérdést tettük föl, hogy egy általános emberi világjelenségről van-e szó, amikor népességfogyásról beszélünk? Azt állapítottuk meg, hogy nem, hiszen a népesség Ázsiában vagy például Afrikában nő. Ezután azt a kérdést tettük föl, hogy civilizációs betegség-e a népességfogyás, a keresztény civilizáció jellegzetessége-e? És azt találtuk, hogy nem, mert a világban a keresztények száma nem csökken, hanem nő, és minden előrejelzés szerint a világban a keresztények száma a következő évtizedekben továbbra is nőni fog. Ha tehát nem általános emberi és nem a keresztény civilizációhoz köthető betegség és baj, akkor mihez köthetjük? És végül is azt találtuk, hogy végül is egy európai jelenségről van szó. Persze más kontinensen is van egy-egy ország, ahol megfigyelhetünk népességcsökkenést, például Ázsiában is van ilyen ország, de hogy egy egész kontinensre legyen jellemző a baj, ez csak Európára igaz. Tehát mi, magyarok úgy látjuk, hogy egy általános európai jelenségről van szó, és így is kell rá gondolnunk. Mi az oka? Különböző elméletek versenyeznek egymással. Az én személyes véleményem az, hogy az ok eléggé nyilvánvaló. A népességfogyás azért lett európai probléma, mert Európa megvívott saját magán belül két kegyetlen polgárháborút. Ezeket az iskolában világháborúnak nevezik, és kétségkívül az európai földrészen túlra is terjedt, túlnyújtózkodott, de valójában és igazából inkább egy európai, hogy még pontosabban fogalmazzak, egy nyugati polgárháborúról, illetve két nyugati polgárháborúról van szó, iszonyatos emberveszteséggel. A kalkulációk különbözőek, de ha összeadom a két világháború európai és amerikai vesztségét – ebben nincs benn az amerikaiak által ázsiai frontokon elvesztett embereknek a száma, csak az európai konfliktusban –, akkor a két világháborúban körülbelül 50 millió embert veszítettünk el. És az a meggyőződésem, hogy ebből az emberveszteségből máig sem tudtunk talpra állni. Miután egy természetellenes helyzet, két világháború, illetve két európai polgárháború a gyökere a bajnak, amiben vagyunk, nem természetes, hanem rendkívüli esemény, ezért nincs mese, a politikának egy ilyen érzékeny kérdésben, mint a demográfia, szerepet kell vállalnia. Ha nem politikai konfliktusok és háborúk okozták volna a népességfogyást, akkor lehet, hogy a kormányzatoknak óvatosabban kéne demográfiával foglalkozni, hiszen ez mégiscsak rendkívül érzékeny terület. De miután maga a politika idézte elő a bajt, az államvezetések idézték elő a bajt a két világháborúval, illetve európai polgárháborúval, ezért helyre ütni, kijavítani sem lehet ezeket a problémákat erőteljes állami szerepvállalás nélkül. Ezért Magyarország és Magyarország kormánya úgy döntött, hogy nekünk egy erőteljes demográfiai politikát kell folytatni, ez államcél és kormányzati feladat.
Forrás: miniszterelnok.hu
