A lélegeztetőgép a baloldali gyűlöletpolitika legösszetettebb szimbólumává vált az elmúlt években. Először is tagságát, támogatottságát tekintve minden hazai baloldali párt lélegeztetőgépre szorul. Már csak abban hisznek, hogy a néhány fuldokló egybeterelése elég lesz ahhoz a nagy levegővételhez, ami a kormányzati hatalomba röpítheti őket. A nagy összegabalyodáshoz reményeik szerint nyugati elvtársaik biztosítják az oxigénsátrat. De ez legyen az ő bajuk.
A nagyobb gond, hogy ezt az alapvetően életmentő eszközt egy pusztító politikai manőver szolgálatába állították. Kezdődött azzal a rendkívül ostoba propagandaszöveggel, miszerint „hány lélegeztetőgépet lehetne venni” mindannak az országépítő, a nemzeti vagyont gyarapító beruházásnak az árából, amit az elmúlt tíz évben megvalósított a kormány. Ezzel párhuzamosan pedig állandóan azt szajkózták, hogy padlón a magyar egészségügy, nincs orvos, nincs ápoló, nincsenek modern műszerek. Azt sugallták ezzel végtelenül aljas módon, hogy a Fidesznek fontosabb a „haverok zsebének kitömése” az említett beruházások során, mint a gyógyítás, az emberi életek megmentése. Eközben nagyjából ötszázmilliárd forint épült be a kórházakba szerte az országban.
A koronavírus-járvány fordulatot hozott a gyűlöletpropagandában is. Mivel a légúti tünetek a legelsők a fertőzés során, a védekezés alappillére lett a légzéstámogatás megszervezése. Bővíteni kellett az intenzív terápiás lehetőségeket, és középsúlyos esetekben is biztosítani kellett a jobb oxigénellátást, mert a vírus ezen a téren viseli meg legjobban az emberi szervezetet. A baloldal ebben sem segített semmilyen formában, viszont elkezdett károgni, hogy minek vett a kormány ilyen sok lélegeztetőgépet, miért vette olyan drágán, miért olyat vett, amilyet, és egyébként is ki fogja kezelni őket. Azt sugallták ezzel sunyin áskálódva, hogy a Fidesznek fontosabb volt nyerészkedni a gépek beszerzése közben, mint szakszerűen kezelni a járványt. Eközben az egészségügyi világszervezet is megdicsérte és példának állította a magyar védekezést a többi nemzet elé.
A járvány második hulláma magasabb szintre emelte az Orbán-fóbiások pusztító aktivitását is. Most azt igyekeznek elhitetni a járvány alakulását egyre riadtabban szemlélő magyarokkal, hogy minden lélegeztetőgép mellé külön szakértőkből álló csapatot kell állítani, különben teljesen hasztalan volt a beszerzésük. Holott a legsúlyosabb eseteket kezelő intenzív terápiás orvosok és ápolók kiképzést kaptak minden típus kezeléséből, egyébként pedig az a szakmájuk, hogy bekössenek egy ilyen gépet, ha az szükséges. Nem kell tehát külön szakember melléjük. Nem beszélve azon légzést könnyítő berendezésekről, amilyeneket minden ócska amerikai filmben azonnal a képébe nyomnak a főhősnek, ha lelőtték, ha csak a lábát törte. Ilyeneket nem fogadott el Karácsony Gergely a kormánytól arra a hajánál fogva előrángatott indokra hivatkozva, hogy a szociális otthonokban, ahová szánták ezeket, nincs megfelelő kezelőszemélyzet. De nem is kell. Az orvos, aki megállapítja a szükségességét, azonnal segíteni is tud velük a rászorulókon, akiknek jelentősen megkönnyítheti a fertőzés elviselését, amíg egyéb beavatkozásoktól meg nem gyógyulnak.
Viszont ha Karácsony Gergely ezeket a készülékeket elfogadta volna, akkor beismeri, hogy hamis az egész gyűlöletkeltő baloldali propaganda, amit a lélegeztetőgépekre építettek. Így viszont azt ismeri el, hogy a szedett-vedett baloldali ellenzéknek fontosabb a kormány lejáratásától remélt politikai haszon, mint a rájuk bízott emberek szenvedéseinek csökkentése. Mindenki tudja, minek nevezi a magyar az efféléket…
Gajdics Ottó
