Balliberális értelmezés szerint Soros Györgyöt plakáton ábrázolni a gyűlöletkeltés netovábbja. Ez a megközelítés azért is érdekes, mert egyáltalán nem feltételezi, hogy a gyűlölet fel is horgad a plakát szemlélőjében, megelégszik azzal, hogy amit a Fidesz vagy a kormány tesz, az ab ovo gyűlöletet kelt. Ellenben a Jobbik plakátjai esetében, amelyeken effektíve bűnözőként ábrázoltak kormánytagokat, fel sem merült ez a vád. Vagyis a magyar ellenzék szótárában gyűlölet az, ha valaki nem ért egyet velük, s ha ezt szóvá is teszi, akkor szítja ezt a minden nemességétől megfosztott érzést. Mert azért ne feledjük, hogy a gyűlölet a szeretet ellentéte, s mint ilyen, nem számított korábban szitokszónak. De amióta az ellenfél megbélyegzése, a komolyan vehető emberek közül való kiszorítása, ellehetetlenítése lett a legfőbb célja a politikának, a gyilkos indulattá gerjesztett gyűlölet vádja számít a leghatékonyabb eszköznek ebben a kegyetlen tusakodásban. Mert aki gyűlöl, az nyilván ölni is képes, akasztani, táborba hurcolni, fegyverteleneket legéppuskázni, jobb időkben csak szemet kilövetni, kardlapozni, viperázni. Így az, akit gyűlölet szításával vádolnak, egy lapra kerül a történelem legaljasabb tömeggyilkosaival, aki pedig ennek ellenére rá szavaz, cinkosává válik.
Furcsa fintora a politikai kommunikációnak, hogy azok, akik megpróbálják rásütni ellenfelükre ezt a vádat, rendkívül gyanússá válnak, hiszen ilyenkor a másik megsemmisítésének szándéka messziről bűzlik, és azt is megtanultuk, hogy nem tudjuk mi őket úgy gyűlölni, mint ahogy ők gyűlölnek minket. Ezért érezzük legtöbbször azt, hogy a vádaskodó akar gyűlöletet szítani, és ezért nagyon nehéz ellenállni, hogy ne gyűlöljük őt valóban ezért. Legjobb, ha lesz…juk őket.
Tóth Bertalan színtelen és szagtalan senki most azt gondolta, fel tud csimpaszkodni az ismertebb politikusok közé a közéleti porondra, ha úgy állítja be a márciusban esedékes nemzeti konzultáció ügyét, mintha az a magyarországi cigányság és a bírói testület elleni gyűlölet felszítása érdekében indulna majd el. Hiszen a kormány elsősorban a gyöngyöspatai romák kártérítése és a börtönbiznisz megakadályozása érdekében, valamint a gyilkosok és erőszaktevők feltételes szabadon bocsátása ügyében keresi az egyetértési pontokat a választópolgárokkal. Mind a három esetben kitüntetett szerepben vannak a bíróságok. Mint azt Soros esetében is láttuk, a szocialista észjárás szerint elég a gyűlöletvád megfogalmazásához, hogy az említett csoportok (romák, bírák) a kormány látóterébe kerültek. Szerintük nem is akarhat mást az általuk oly annyira gyűlölt „rezsim”, mint gyűlöletet kelteni az említettek ellen. Mondja ezt Tóth egy olyan párt éléről, amelyikben a cigányellenesség a Jobbikban tapasztalhatóval vetekszik. Kérdezze meg már pártársait, még megmaradt szavazóit, mit kellene szerintük adni az állítólag szegregált cigányoknak. Nagyon elcsodálkozna a válaszokon, azt hiszem. Megint a vádló tehát a bűnös, ami vérlázító még akkor is, ha megszokhattuk már tőlük.
Odi et amo… Gyűlölök és szeretek. Catullus óta nincs is ezzel semmi baj. Rendkívül intenzív, az ember lelkét szétszakító, de mégiscsak egy érzés mindkettő. A lényeg, hogy milyen cselekvésre sarkall. És míg a kormány most is a megoldásokat keresi az egész társadalmat felzaklató problémahalmazra, senki nem keltett még akkora gyűlöletet soha senkiben, mint ennek a kormánynak a kritikusai Orbán Viktor, a Fidesz és szavazói ellen. Amíg a nemzeti érzelmű, keresztény, konzervatív gondolkodású emberek most is arra keresnek megoldást, hogyan lehetne munkát, tanulási lehetőséget adni a hátrányos helyzetű csoportoknak, hogy elindulhassanak a felemelkedés útján, addig a tóthbertalanok és hadházyákosok azon mesterkednek, miként bélyegezhetnék meg jó előre a legmocskosabb stigmákkal a legnemesebb szándékot is.
Nagyon nehéz ezt higgadtan tűrni, nap mint nap elviselni. Nehéz őket nem gyűlölni, még nehezebb szeretni. Pedig felebarátaink ők is. Ebben ez a legdurvább, amikor megfosztanak bennünket annak a lehetőségétől, hogy hitünk szerint éljünk. Nem engedik, hogy szeressük őket, s ha nem akarunk langyosakként kitaszítva lenni, előbb-utóbb gyűlölni kezdjük őket. Ördögi kör. Nagyon erősnek kell lennünk, ha ki akarunk szállni belőle.
