A minap levelet kaptam egy fanatikus Gyurcsány-hívőtől, amiben leteremtett, mert szerinte vállalhatatlan stílusban fröcsögtem kedvencéről. Különösen azt nehezményezte, hogy őszödi böszmének neveztem a bukott kormányfőt, aki Balatonőszödön azzal kérkedett hallgatósága előtt, mennyi böszmeséget követett el kormányzás helyett. Szegény olvasómat most még inkább el kell keserítsem. A szenvedélyes igazságbeszédnek hazudott beismerő vallomás kiszivárgásának évfordulóján hazug gazembernek nevezem a csődbajnok pojácát.
Az, hogy miért hazug, nem szorul különösebb magyarázatra. Nincs egyetlen őszinte, hiteles megnyilvánulása sem. A legundorítóbb jelenet pályafutása során az volt, amikor Orbán Viktort próbálta leckéztetni azzal, hogy hazugságra nem lehet igaz országot építeni. Mondta ezt ő, aki azóta is hazudozik reggel, délben meg este. Sajnos akkor még bedőlt neki a magyar választópolgárok többsége, és nem adott elégtételt a sors az eltelt tizennégy évvel, mert nem sikerült őt eltüntetni a közéletből. Sőt azt kell látnunk, hogy egyre agresszívabb, és még azok sem tudják megfékezni, akik benne látják a sikeresebb ellenzéki politika legnagyobb gátját.
Így ma már nem őszintétlensége, hanem gazembersége a legnagyobb veszély, ami hazánkra leselkedik. Gátlástalan politikai kalandor, aki szemrebbenés nélkül fenyeget meg ügyészt és bírót, színházigazgatót és minden kormánypárti szakembert ellehetetlenítéssel, vagyonelkobzással vagy akár börtönnel, amit tömeghipnózisban tartott hívei már lámpavasra cserélnek a közösségi médiában. Közben a jogállamiság és a demokrácia elvesztéséről hadovál, korrupcióról rikácsol, bárkit letolvajoz korhadt hordója tetejéről, ő akar számonkérést, elszámoltatást, ő, akit a fél ország börtönben szeretne látni. Erre erősít rá nőnemű megtestesülése, a felesége, aki az Európai Egyesült Államok létrehozásáért küzd oly módon, hogy naponta jelenti föl hazáját a legelképesztőbb mondvacsinált vádak alapján. Nacionalista populistának bélyegeznek minden országépítő gondolatot, lerománozzák, leukránozzák határon túl rekedt nemzettestvéreinket, provinciális bezárkózásnak titulálják a nemzeti szuverenitás védelmét, mégis van bőr a képükön a kormányoldalt lehazaárulózni. Álszent módon a nemzeti kormánytól védenék meg a nemzetet. Úgy adják el híveiknek a nyitott társadalom globalista maszlagját, mintha az lenne egyedül üdvözítő a magyarságnak, ami a pusztulásához vezet. És ebben támogatókra találtak a nemzetközi baloldal soraiban is.
Nem mellesleg ez az a politika, amire 2010-ben nemet mondott a magyarok többsége. Ám sajnálatos módon az eltelt évtized sorozatos kudarcai ellenére sem változtatott semmit hozzáállásán a hazai haladó baloldal. Sőt manapság úgy tűnik, ismét gyarapodik azok száma, akik nem tudnak ellenállni a gátlástalan ígérgetés hagymázas kísértésének, és minden elvet, minden józan megfontolást sutba dobva odaállnak ezen alávaló mesterkedés mellé a pénz és a hatalom megszerzésének reményében.
Hogyan fordulhat elő egy európai országban, hogy az antiszemitizmus, a rasszizmus, a kirekesztés vádját teljesen alaptalanul, de annál rendszeresebben az ellenfele fejéhez vágó politikai konglomerátum egy nyíltan és bizonyíthatóan zsidó- és cigánygyűlölő jelöltet indít egy időközi választáson? Csak és kizárólag úgy, hogy a moslékkoalíció önjelölt vezére kígyózó mondattorzóival megüzente: vagy lenyeli mindenki ezt az Unicumba fojtott békát, vagy nincs kormánydöntés, rezsimsöprés. Gyurcsány már az új őszödi beszédén dolgozik. Az egész szedett-vedett ellenzéki bagázs pedig magatehetetlenül statisztál ehhez.
Istenem, de jó annak, aki nem Orbán-fóbiás…!
