Soha nem szerettem, ha valaki más képet akart festeni magáról, mint ami valójában. Nem kevés ilyen politikus van, valljuk be őszintén. Én igyekeztem mindig magamat adni – mondta Tarlós István, Budapest kétszer, előzőleg Óbuda négyszer megválasztott (fő)polgármestere a PestiSrácoknak annak apropóján, hogy ma bemutatták új könyvét, melyben főkén a városvezetőként eltöltött éveire tekint vissza. A könyv kifejezetten olvasmányos, helyenként filozofikus hangulatú, máshol a Tarlós Istvántól megszokott sziporkázó stílusban megírt, miközben sok bennfentes információt és utalást tartalmaz.
“Alapkérdéseket akartam tisztába tenni, amikre kevésbé van mód, amíg az ember hivatalban van, különösen egy főpolgármesteri pozícióból, mert sokan gondolhatják úgy, hogy nahát, ez itt magyarázza a bizonyítványt, próbál jó színben feltűnni, hogy a saját helyzetén könnyítsen!. Ma már ilyenről szó nincs, írom is valahol, hogy öt év eltelt a legutóbbi választás óta, politikai ambícióim immáron nincsenek, de azt szükségesnek tartottam, hogy néhány kérdést tisztázzunk” – felelte Tarlós István Huth Gergely kérdéseire a Mi kérdezünk című podcastunkban. E kérdések közül kiemelte: többek között azzal kapcsolatban, amin évekig fáradozott az ellenzéki média, hogy engem valami fideszes végrehajtóembernek próbáljon bemutatni, ami úgy marhaság, ahogy van. Ha valaki, a miniszterelnök azok közé tartozik, akik a legjobban tudják, hogy ez mennyire nincs így.
Tarlós István azt is megjegyezte: “végre az általános életfelfogásommal kapcsolatos kérdéseket is részletezni lehetett”. S valóban, a volt főpolgármester a könyvben kifejti a hatvanas évek újhullámos íróihoz, neves beat- és rokczenészeihez, de a globalizmushoz és a nemzet sorskérdéseihez kötődő gondolatait, érzéseit is. Miként elárulja, hogy hogyan lett 1990-ben az SZDSZ jelöltje és miért szakított velük épp akkor, amikor kormányra kerültek. Az idén megválasztott, vagy ellentétes többségű testülettel “megáldott” polgármestereknek is szolgál jó tanácsokkal, s azt is kifejti: miként élte túl az ország – nem párthű – nagyobbik része a Kádár-diktatúrát:
1948-ban születtem, és jó kérdés, hogy mi boomerek miként éltük meg ezt a kort, és az akkori rendszer ellenére mi az oka annak, hogy mégis gyönyörű gyerekkorunk és szép ifjúkorunk lehetett?
A teljes cikk a PestiSrácok honlapján olvasható.
Fotó: képernyőfotó
