A kormány által a parlamentnek benyújtott pedofilellenes törvénycsomag legkézzelfoghatóbb eleme a gyermekeket sértő szexuális bűncselekmények „nyilvántartása”. Ez technikailag nem új, hanem hozzáférési lehetőség a meglévő bűnügyi nyilvántartás szűk metszetéhez egy szélesebb kör számára.
A rendelkezés célja nem a stigmatizáció, hanem az, hogy egy szülő, vagy tanár megbizonyosodhasson arról, hogy a gyerekkel közvetlenül kapcsolatba kerülő edző, tanár, korrepetitor, vagy egyéb személy (portás, gondok stb.) nem követett-e el korábban szexuális bűncselekményt.
A nyilvántartáson túl fontos még a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményekért járó büntetési tételek megemelése, illetve az, hogy akit ilyen típusú, súlyos bűncselekmény miatt ítélnek el, nem helyezhető feltételesen szabadságra.
Ez azt jelenti, hogy nem lesz olyan, hogy egy gyermekkel erőszakoskodó személy jó magaviselet, vagy megbánás miatt előbb szabadul, a büntetését teljes egészében le kell ülnie a börtönben.
Mint tegnap megírtuk, erősödik a 2014-ben létrehozott Gyermekvédelmi Internet-kerekasztal hatásköre is. Ha például egy csatorna úgy tölti fel egy valóságshow szexjeleneteit az online térbe, hogy azt nem egy elkülönült, figyelmeztetéssel ellátott oldalra teszi, a Kerekasztal felszólíthatja majd a megfelelő lépések megtételére, vagy a videó eltávolítására.
Vannak továbbá olyan tartalmak, amelyek semmilyen korbesorolással nem tehetők közzé. Ilyenek például azok a reklámok, amelyek a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatják (ez alapján büntette meg a fogyasztóvédelem például a Coca-Colát a Pride kampánya miatt). Ha valaki ilyen szabályok megsértését érzékeli az interneten, a jövőben ezzel is megkeresheti a Kerekasztalt. A szervezet kivizsgálja és felszólítja a szolgáltatót, hogy távolítsa el a tartalmat.
Ha a szolgáltató ennek öt napon belül nem tesz eleget, kezdeményezi a hatóság eljárását, amely már bírságolhat is.
A módosítások visszatartó erejét egyelőre nehéz pontosan felmérni. Az viszont kijelenthető, hogy a kilátásba helyezett súlyos büntetés általánosan elrettentő erővel bírhat.
A beteges hajlam gyógyítására a későbbiekben más eszközök lehetnek alkalmasak, ilyenek a pszichológiai és hormonkezelések, viszont az ösztönök fékezését motiválhatja, ha tudja az illető, hogy akár húsz évet is kaphat a cselekedetéért.
További fontos szempont, hogy a gyermekek sérelmére ilyen bűncselekményeket elkövetőknél sajnos gyakori a visszaesés. A nyilvántartástól és a foglalkoztatási szabályok szigorításától éppen ebben várható csökkenő tendencia, egyszerűen azért, mert szélesebb körű társadalmi kontroll alá helyezik az elkövetőket, és így remélhetőleg kevésbé lesz lehetőségük gyermekek közelébe kerülni.
Magyar Nemzet
