Pont ilyen előre bejelentett hűtlenségben vétkes Karácsony Gergely és egynémely ellenzéki városvezető. A főpolgármester, mióta elnyerte szíve választottjának kezét, azóta mint hazug hitves, égre-földre esküdözött, hogy dehogy vágyódik ő máshoz, máshová, neki ott jó, sőt a lehető legjobb. Éppen nem mondta ki, de nagyjából úgy riszálta, húzta-vonta magát a miniszterelnök-jelöltségtől, hogy az egyszerű ember azt hihette, ez még mindig úgy gondolja, ahogyan egy korábbi jelöltségéről nyersen megfogalmazta: „alapvetően az az érzésem, hogy a f…szért hagytam magam rábeszélni erre miniszterelnök-jelöltségre, mert sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem.” (Nota bene: én azt gondolom, alapvetően most is jobb lett volna, ha el sem kezdi.)
Mindenesetre hamar kiderült, hogy az egész csak egy olcsó képmutató trükk, csak kellette magát, s ha tehetné, már holnap otthagyná a főpolgármesteri hivatalt. Mert ő egy Vörös Hadseregbe oltott IV. Bélának képzeli magát, akinek fel kell szabadítani az országot a nácik uralma alól, s újjáépíteni mindent, amit ez a Fidesz-kormány lerombolt. Biztosan sokat utazott a klimatizálatlan metrókon, villamosokon, s agyára ment a hőség.
Azt nem tudom, hogy mit csinál a többi, hasonló cipőben járó, a baloldali összeborulásban vétkes polgármester, hogyan tudják összeegyeztetni a munkájukat a jelölt-jelöltségért folyó „öldöklő” küzdelemben, de az látható, hogy Karácsony nem törődik a várossal. Nem mintha korábban kezét-lábát törte volna, hogy felvirágoztassa Budapestet, sokkal inkább a Facebook-posztjai olvasásával múlatta az időt, mert hisz állítólag nem ő írja azokat, legalább utólag tudja, mi a véleménye. Esténként meg a Mostan színes biciklisávokról álmodom kezdetű verset mormolta, de mióta bejelentette, hogy elindul az előválasztás kamu versenyén, végképp nem ér rá a fővárossal foglalkozni. Nincs érkezése összehívni például a hónapok óta kényszerűen nem ülésező Fővárosi Közgyűlést sem, pedig éppenséggel lenne mit megtárgyalni. Például hogy mit kezdjenek azzal a ténnyel, hogy Budapest jelképe mára nem a Parlament épülete, nem a Vár, nem a dunai panoráma, hanem az állandósult dugóban szitkozódó autós lett. Persze, mint tudjuk, ezért is Tarlós István a hibás, de főképpen Orbán Viktor.
Nem tudom, mit gondolnak a fővárosiak vagy az elvágyódó polgármesterű vidéki településeken élők, akik most azzal szembesültek, hogy választott vezetőjük éppen megcsalja őket. Ők másfél éve azért szavaztak ezekre az emberekre, mert azt hitték, azzal hitegették őket, hogy választottjuk legalább öt éven keresztül értük, a településükért dolgozik majd. S most azt látják, hogy ők már nem fontosak, nem fontos a város, amelynek élén állnak. Ők már magasabbra, messzebbre vágynak. S ha mégis maradnak a ’22-es választások után, hogy néznek majd a választóik szemébe? Mint egy hazug, a kuplerájban lebukott férj, aki csak azért kuncsorog otthon, mert elfogyott a pénze. Nem irigylem őket. Mármint nem a Karácsony-féléket, értük nem kár. De a választóik többet érdemelnek.
Fotó: MTI/MTI Fotószerkesztõség/Máthé Zoltán
Magyar Nemzet
