Ép erkölcsi érzékű, józan gondolkodású emberben a segítő szándék mozdul meg elsőként, amikor válságot érzékel. Megfigyelhető ez most is, amióta ránk tört a világjárvány. Nem tudnánk elviselni embertársaink tízezreinek elvesztése miatt érzett fajdalmunkat, az emberi tartásunkat kikezdő félelmeinket, ha nem enyhítenék őket az összefogás, az önzetlen segítségnyújtás, a minden nehézségen úrrá lévő cselekvő szeretet csodálatos megnyilvánulásai. Éppen ezért a szokásosnál is megdöbbentőbb szembesülni azzal, hogy a morált sutba vágók sem pihennek.
Van egy mondás, miszerint minden válság egyben lehetőség is. De egészen sajátos értelmezése ennek az igazságnak, ha valaki saját gazdagodásának lehetőségét látja meg mások tönkretételében. Ha látván a pusztulást maga körül, csak annyit tud megjegyezni, hogy „engem csak a pénz érdekel, nem foglalkozhatok és nem is foglalkozom a társadalmi következményekkel”. Vagy azzal védi saját moralitásának hiányát, hogy ha ő nem tette volna meg a nyilvánvaló galádságot, megtette volna más. Nekünk, magyaroknak, sajnos jutott egy világméretű, szimbolikus képviselő is ebből a minőségből. Bizonyára kitalálta már mindenki, Soros Györgyről beszélek, akinek spekulánsmódszerei, úgynevezett shortolási technikája egészen nyilvánvalóan kimutathatók az utóbbi hetek forint elleni támadásaiban.
Minden hozzáértő elemző elmondta, a mostani forintgyengülésnek semmi köze a magyar gazdaság reálfolyamataihoz, annak egyértelműen politikai okai vannak. Valaki felbőszítette az ellenzéki politikusokat és a nekik szolgáló lakájmédiát. El is nevezték tüstént a nem csekély náci felhanggal bíró felhatalmazási törvénynek a veszélyhelyzet meghosszabbításáról szóló jogszabályt, és a balliberális hálózat nemzetközi nyúlványain keresztül beindították a förtelmes gépezetet.
Arról zengett az Európai Unió minden szintje a bizottság elnökétől a néppárt percemberkéin át a parlament jó néhány zsebben lévő tagállami politikusáig, hogy mennyire veszélyes folyamatok zajlanak Magyarországon, ahol a vírusveszély elhárításának örve alatt Orbán Viktor teljhatalomra tör, végképp lerombolja a jogállamot, a demokráciát, és diktatúrát épít. Ezzel párhuzamosan valakik napi 1,5-2 milliárd dollárt szánva a célra, megtámadták a fenti hírektől amúgy is gyengülő pályára állt forintot. Az euró árfolyama az egekbe szökött, elérte a 370 forintos történelmi csúcsot. Valaki pedig dörzsölte a tenyerét, hiszen ezzel rengeteget lehet keresni, nem beszélve a politikai haszonról, amiért szintén be lehet majd nyújtani a számlát a kedvezményezett félnek.
Soha nem fogjuk tudni bebizonyítani, ki találta ki, ki állt a fenti akció mögött. De érdemes belegondolni, ki szerezte hasonló módon vagyona nagy részét. Kinek áll jól szervezett, kiépített nemzetközi hálózat a rendelkezésére, amivel irányíthatja a támadás politikai vonulatát? Kinek van ennyi pénze, amivel érzékeny veszteséget lehet okozni? És kiben erősebb még a haszon reményénél is a bosszú vágya, amiért a magyar kormány több soron is keresztezte világmegváltó terveit?
A legdermesztőbb az egészben, hogy Gyurcsányék meg sem tudták várni, hogy kibontakozzon az akció, hogy végképp bedőljenek a befulladt exporttevékenységüket devizahitelből finanszírozó cégek, és végképp maga alá temesse a magyar gazdaságot a járvány. Máris arról kezdtek rikácsolni, hogy itt az idő a kormány megbuktatására.
Közben lassan eléri az ezret a betegek száma, és sokan meghaltak nálunk is a koronavírustól. Elkeserítő ez, de még viselhető. Mert vannak, akik hősiesen védekeznek. És hát vannak olyanok is, akik a védekezőket támadják. Soha ne feledjük el ezt az égbekiáltó ellentétet!
