A 2018-as országgyűlési képviselő-választás törpepártjainak eredményeit szemügyre véve az látható, hogy a kamupártok elleni új törvénymódosításban szereplő kitétel (amely szerint országos listát csak az a párt állíthat, amely képes legalább kilenc megyében és Budapesten legalább ötven egyéni választókerületben [evk] jelöltet állítani) valóban csak az érdemi támogatottsággal nem rendelkező alakulatokat szűrné ki.
A legutóbbi parlamenti választáson ugyanis átlagosan 28 egyéni jelöltet tudtak állítani azok a törpepártok, amelyek országos listát is bejelentettek, de kivétel nélkül a küszöb alatt maradtak vagy a megfelelő számú aláírást sem tudták összegyűjteni.
A 35 érintett párt közül 17-nek a listáját eleve visszautasították. A maradék formációk átlagban csak 44 jelöltet állítottak, sőt ha nem számítjuk a Momentumot, akkor mindössze 41-et. A 35 pártból egyébként az említett Momentumon kívül csak a MIÉP, a Munkáspárt, valamint az Összefogás Párt állított ötvennél több evk-ban jelöltet: 87-ben, 57-57-ben, illetve 66-ban. Összesen 18 alakulat esetében volt meg az országos listához szükséges 27 egyéni választókerületi jelölt, vagyis a 35 párt több mint felénél, ami azt mutatja, hogy a szabályozás nem volt igazán hatékony a korábbi formájában. Ugyanakkor a valós politikai tevékenységet nem végző formációk négyévente jelentős veszteséget okoztak az államnak, sokszor százmilliós nagyságrendben.
A törvénymódosítás – a baloldali politikusok és média állításaival ellentétben – azt sem akadályozza meg, hogy az ellenzéki pártok több listán induljanak. Amellett, hogy ezt jogalkotói oldalról Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója is hangsúlyozta, több szakértői elemzés is egyértelművé teszi. Például Vágvölgyi Gergely politológus, a Vasárnap.hu főszerkesztője egy írásában kifejtette, hogy
a 106 evk jelentős részét – 20-30-at – a baloldal jelöltjei akkor sem tudják megnyerni, ha a teljes ellenzék felsorakozik mögöttük, mert masszívan ötven százalék fölött van a kormánypártok és jelöltjeik támogatottsága. Ezekben a választókerületekben tehát logikus, hogy az egyes pártok vagy csoportok külön induljanak, nem veszélyeztetve egymás győzelmét.
Emlékeztetett: 2018-ban 47 olyan egyéni választókerület volt, amelyet ötven százalék feletti eredménnyel nyert meg a Fidesz–KDNP jelöltje, és további három olyan, amit 49,6 százalék fölöttivel, de abszolút többség nélkül húzott be kormánypárti képviselőjelölt, ami máris kiadja az ötven egyéni választókerületet, ráadásul jelentős földrajzi szórással, Vas megyétől Nógrádon át Szabolcsig. Az elemző szerint még az sem változtatna a két listát állító ellenzék esélyein, ha harmincra csökkenne a biztos fideszes választókerületek száma. – Míg ezekben nyugodtan elindulhatnak egymás ellen a különböző ellenzéki formációk jelöltjei, a fennmaradó 76 evk-ban „büntetlenül” visszaléphetnek egymás javára, kölcsönösen segítve az egyéni győzelmeket – fogalmazott Vágvölgyi. Sőt szerinte ha három nagyobb pártlistára tömörülne az ellenzék, akkor is képes lesz mindhárom listán ötven feletti egyéni jelöltet állítani, teljesítve a törvényi előírást, hiszen harminc evk-ban eleve önállóan indulnak, további 20-20-20-ban pedig visszalépnek egymás javára, s még így is marad 16 egyéni választókerület, amiben eldönthetik, milyen stratégia szolgálja leginkább az érdekeiket.
