Az elmúlt hetekben egyre több közvetett bizonyíték került napvilágra a Borkai-botrány hátterével kapcsolatban. A jelek arra utalnak, hogy a Demokratikus Koalíciónak köze lehet a botrány kirobbantásához, egyes sajtóhírek pedig egyenesen Gyurcsány Ferenc ügyvédjét, Czeglédy Csabát feltételezik a háttérben. Mi megpróbáltunk utánamenni az ügynek: kapcsolható-e bármilyen módon Czeglédy Csaba „Az ördög ügyvédjéhez”.
Vettük a fáradságot, összehasonlítottuk Czeglédy Csaba Facebook-bejegyzéseit „Az ördög ügyvédje” írásaival. Munkánkból jól látszik: a két szövegíró hasonló helyesírási hibákat vét, kísértetiesen egyforma szófordulatokat használ, de még a mondatokat is hasonlóképpen kezdi. Hogy ez csupán a véletlen műve, vagy annál több, azt olvasóink megítélésére bízzuk.
***
Lássuk a részleteket!
Czeglédy Csaba és „Az ördög ügyvédje” egyaránt helyesen ír. Az ikes igék ragozását azonban egyes szám első személyben mindketten elrontják:
A két írás közötti további hasonlóság például a „hm” szócska, aminek helyesírása nem kötött, mégis mindkét esetben ugyanabban az alakban szerepel.
Egyezés még, hogy a mindennapi nyelvhasználatunkból szinte teljesen kikopó „mihelyst” régies, népies szavunkat Czeglédy Csaba és „Az ördög ügyvédje” is egyaránt használja.
A „bort iszik, vizet prédikál” kifejezés – ha eltérő alakban is, de – mindkét helyen előfordul ugyanazzal a sajátossággal. A hagyományos használat helyett ugyanis a „vizet prédikál” résszel kezdik:
Hasonlóság, hogy mindketten gyakran használnak bizonyos szófordulatokat. Ilyen például a „nincs itt semmi látnivaló”, a „jobb sorsra érdemes” és az „így mulat egy magyar úr”.
További mindkét írásban előforduló, de a köznyelvben ritkán használt szavak: „győri polip”, „Fidesz-csicska” és a „szolgálati közlemény”.
Czeglédy Csaba és „Az ördög ügyvédje” szövegeit olvasva szerintünk feltűnő, hogy a szokásosnál jóval gyakrabban kerülnek mondatkezdő helyzetbe az „azonban” és a „ráadásul” kötőszavak:
Lehet, hogy csak a véletlennek köszönhető, de Czeglédy Csaba és „Az ördög ügyvédje” is használ a köznyelvben ritkábban elhangzó szavakat. Ilyen például a „pincsikutya” és a „golyófogó”.
