Megérkezett Gyöngyöspatára a „fene se jegyezte meg, milyen magas rangú bíróság” által jogerősen megítélt „kártérítés”. (A „kártérítésről”, a fogalom valódi jelentéséről, no és arról, hogy kiknek is járna valójában, írhatnánk most még egy vezércikket, de ezt most hagyjuk…) Koncentráljunk arra, hogy megjött a lé. Ezt két forrásból is tudhatjuk. Az egyik forrás a baloldali és liberális tájékoztatási hivatal diadalittas közlése a tárgykörben.
Nagyon örülnek most arrafelé, hogy ismét sikerült egy jó kis buli részeként hátára fordítani az igazságot is, a valóságot is, a tisztességet is. Fekszik a hátán az igazság, a valóság és a tisztesség, kapálódznak, nem tudnak visszafordulni, a baloldali és liberális tájékoztatási hivatal munkatársai pedig ezt szeretik a legjobban, ilyenkor vannak igazán elemükben, ezen alkalmakkor aprókat és nagyobbakat sikkantanak, összecsapják, virsliujjaikat, és elhiszik, hogy ők valakik, elhiszik, hogy megint politikát csináltak – de leginkább azért boldogok, mert megint szívnak a magyarok. (Lásd még: szétverik az Indexet, aztán megírják, hogy az Index szétverése a legrosszabbkor jött Orbánnak. Hát persze. Ezért csinálták…)
Szóval a tájékoztatási hivatal, valamint az agitációs és propaganda osztály (APO) világgá röpítette a hírt, miszerint a gyöngyöspatai szegény szegregáltak megkapták a pénzüket, amelyet „kártérítésnek” kell becézgetni, mert úgy az igazi. Ez az egyik forrásunk.
Másik forrásunk, amely kétségbevonhatatlanul megerősíti az APO hírét, maguk az érintettek. Pardon: a szegény szegregáltak. Szegény szegregáltak, akik annyit, de annyit szenvedtek, miközben néhány száz órát hiányoztak az iskolából, miközben, ha mégis bementek olykor, akkor odarondítottak a folyosóra, ellopták az osztálytársaik dolgait, aztán jól meg is verték őket, s ha nagyon muszáj volt, hát a tanáraikat is. A boldog nem szegregáltak pedig elmondhatták odahaza Woody Allennel szólva: – Képzeld, papa, ma is öklön ütöttem az állammal egy cigányt, aztán orommal bevertem a térdét, remek buli volt…
Szóval a szegény szegregáltak mostanában felfrissítették Facebook-profiljaikat. Új fényképek készültek, amelyeken a szegény szegregáltak pózolnak, olyan rajosan, ahogy csak ők tudnak, jó nagy bankókötegeket szorongatva patyolatkezeikben, nézve a fényképezőgép lencséjén keresztül azok szemébe, akiket éveken át kínoztak, és azt üzenik ezzel a nézéssel, hogy „látjátok, parasztok, így kell ezt csinálni! Ti ostobák vagytok és hülyék, tanultok, dolgoztok, körülveszitek magatokat kötelességekkel, felelősséggel, mi pedig vagyunk a szabad és termékeny cigányok (TGM szíves közlése).
Mi vagyunk a szabad és termékeny cigányok, és ti megfinanszírozzátok nekünk a szabadságunkat is és a termékenységünket is. Látjátok, itt a nagy lóvé, rohadjatok meg, ennyi lóvét ti soha nem fogtok látni egyben, pedig ott ültetek az iskolában, amíg mi álltunk a falu közepén, a patak hídjánál, és pénzt követeltünk az öregasszonyoktól, ha át akartak menni. Élhetetlenek vagytok, parasztok, és olyan jó barátaitok sincsenek, mint nekünk!”
Nos, hát innen tudjuk, hogy megjött a pénz.
Most pedig majd lesz néhány orbitálisan nagy buli a faluvégen, kaja, pia, tánc, jó kis verekedés, és néhány hét múlva majd megint el kell kezdeni töprengeni, vajon miért járjon legközelebb egy jó kis kártérítés. Ezzel pedig csak az a baj, hogy a nagyszerű, többségben lévő cigány emberek emberfeletti igyekezetét és küzdelmét teszi zárójelbe és húzza le a becstelenség klozetjén. Azokét, akik reggelente munkába mennek és a gyerekeiket iskolába küldik. Például a most öngyilkosságot elkövetett Bogdán László egész életművét megbecstelenítik ezek a fényképek, és Cserdi dolgos cigányait. Ez a baj. Viszont ezt úgysem fogjátok fel. Nincs annyi eszetek. Mert nem jártatok iskolába.
Bayer Zsolt
