Különleges módon ünnepelték a magyar zászló és címer napját a fővárosban. 1848 önkéntes 1848 méter hosszú szakaszon menetelt végig egy 1848 méteres magyar nemzeti zászlóval. A rendezvény célja, hogy a magyar zászló napja az egész nemzetet összefogó ünneppé váljon.
„Egy évben egyszer érdemes kinyilvánítani azt, hogy mi továbbra is nemzetként gondolunk önmagunkra, és nemzetként szeretnénk élni, és azzal, hogy a saját zászlónkat végigvisszük az Andrássy úton, ezt deklaráljuk is” – mondta Szilágyi Ákos, szervező.
A zászlóvivők a többi között magánszemélyek, civilszervezetek, hagyományőrzők, hazai és határon túli magyar közösségek, akik megtisztelőnek érezték, hogy a magyarság egyik nemzeti jelképét vihetik.
„Igaz magyar emberek vagyunk, és ha mi nem teszünk a hazánkért, a lobogóért, más nem fog tenni érte” – mondta egy civil zászlóvivő.
„Nagyon felemelő érzés, hogy vihetjük a zászlót, és azért tartom fontosnak, mert nyilván magyar vagyok, tehát azt hiszem, hogy aki magyar érzelmű ember, ha komolyan gondolja ezt a magyarságot, akkor az belelátja” – mondta Kovács Mihály.
A három színű magyar nemzeti lobogó 1848. április 11-én vált Magyarország hivatalos állami jelképévé. Március 16-át pedig 2014-ben nyilvánította az Országgyűlés a magyar zászló és címer napjává.
A menet a Hősök terére érkezett, ahol a zászlóvivők egy élő kokárdaként fogták körbe a teret, majd ünnepi műsorral zárták a rendezvényt.
Kihirdették a pályázat nyerteseit
A magyar zászló és címer napján díjakat adtak át a Várkert Bazárban, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet által a Kárpát-medence és a diaszpóra magyar diákjai számára hirdetett rajz- és esszépályázat nyerteseinek. Az idei közel háromezer pályázó a magyar zászló és címer témakör mellett a Rákóczi emlékévhez kapcsolódóan az „Istennel a hazáért és a szabadságért” témakörében nyújthatták be az alkotásaikat. A pályázat 5 éve indult, ezalatt az idő alatt húszezer pályaművet értékelt a zsűri.
„Ha ezt a számot egyenletesen viszonyítjuk az időhöz, akkor elmondhatjuk, hogy az elmúlt 5 év minden órájában, a Kárpát-medencében, vagy valahol a nagyvilágban, egy magyar gyermek vagy fiatal a papír fölé hajolt, mélyebben vagy halványabban, de mindenképpen átszellemülten hasította a vonalakat néha néha a nyelvével is követve a ceruza vagy az ecset lendületét. Tette mindezt úgy, hogy közben nemzeti jelképeink a magyar címer és zászló, vagy történelmi nagyjaink, mint Mátyás vagy Rákóczi járt a fejükben” – fogalmazott Szász Jenó, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke.
