A Van Gogh: Poets and Lovers (Van Gogh: költők és szeretők) című tárlat a poszt-impresszionista festőnek a dél-franciaországi Arles-ban és Saint-Rémyben két év alatt - 1988 februárja és 1890 májusa között - született alkotásait mutatja be.
„Művészete ez alatt az idő alatt új dimenzióra, új találékonyságra lelt”- magyarázta Christopher Riopelle, a szeptember 14-én a híres londoni képtár fennállása 200. évfordulója keretében megnyíló kiállítás társkurátora.
„Stílusában még vállalkozóbb szellemű és merészebb lett, újabb szabadságokkal, ritmusokkal, amelyet a munkája is tükröz” - tette hozzá a kurátor.
A kiállításon ötven vászon és rajz látható, amelyek Van Gogh tehetségéről tanúskodnak, amellyel a színek kifinomult és intenzív játékával érzelmeket képes ébreszteni.
A remekművek között sok ismert alkotás van, így a Csillagos éj, de sok más olyan festmény is van itt, amely sohasem hagyta el a magángyűjteményt vagy az eredeti múzeumot.
Az egyik sárga falú teremben látható három festmény, két „Napraforgók”, egyik 1924 óta van a National Gallery tulajdonában, a másikat pedig erre az alkalomra adta kölcsön a washingtoni múzeum, közöttük pedig a Hintázó nő, amely egy fotelben ülő nőt ábrázol.
„1889 elején a mester már öt vagy hat (napraforgót ábrázoló) képet festett kis lakásában, és azon gondolkodott, hogyan tudja bemutatni őket. Végül támadt egy zseniális ötlete" - mondta Christopher Riopelle. A festő szándéka egy olyan díszlet megteremtése volt, amelyben van valami vigasztaló. Ezt számos levélben a fivérének, Theónak is kifejtette. Most első ízben állítják ki a képeket együtt, szó szerint betartva Van Gogh szándékát.
"A kiállítás kiemeli, milyen mértékben használta fel az életművében taglalt témákat, a parasztot, a költőt, vagy arles-i nőt archetípusok teremtésére” - magyarázta Cornelia Homburg társkurátor.
A kiállításon megtalálhatók a dél-franciaországi természetet és tájakat bemutató festmények is, amelyek különböző érzelmeket képesek kiváltani a nézőkben. Erről tanúskodik az olajfákról készült sorozat is, egy másik a Saint-Rémy-de-Provence-t körülvevő hegyekről, illetve a város pszichiátriai intézetének kertjéről készült alkotások. Ez utóbbiban Van Gogh hónapokat töltött el.
„Nem csak olyan ember volt, akit gondok gyötörnek és szenved. Olyan valaki volt, aki mélységesen kötődött a természet szépségéhez, barátaihoz és a családjához, és ugyanilyen mélyen akart sikeres avantgárd művésszé is válni” - mutatott rá Christopher Riopelle.
MTI
