Egy ilyen film, mint a Liliomfi, ami az élet szeretetét sugározza és olyan fokú játékéhség nyilvánul meg, ami ebben a filmben öltött teret, tehát, hogy végre játszhattak ezek a színészek, pontosabban inkább önmagukat adták (…) egy teljesen szabad és sematikus életöröm, ami ebből a filmből sugárzik és ez mára sem kopott meg – mondta el Fazekas Eszter.

Szigethy Gábor közlése aszerint annak idején a nyugati sajtó arról írt, hogy a Liliomfi egy olyan film, amiben nincs politika, holott – tette hozzá – maga a film a politika terméke volt abban az értelemben, hogy Sztálin 1953-as halála után a magyar filmgyárban is új élet kezdődött. Makk Károly egyébként korabeli fekete-fehér témát akart megfilmesíteni és megkapta a Liliomfit, amit nem akart, majd elkezdett foglalkozni vele és azt mondta

„tüneményes nyár a Balaton mellett. Jópofa, lázas tevékenység: ami eszünkbe jutott, azt fölvettük…”

– ez pedig ennek a filmnek a kulcsa. Szigethy Gábor hozzátette: végre van egy pillanat 1954-ben, hogy valami akkor az eszükbe jutott, akkor azt meg lehetett csinálni, vagyis rögtönöznek, ami önmagában egy életöröm.

Adásunk második felében Szente Vajk színész-rendező és Nagy Sándor színész volt adásunk vendége. Szente Vajk színpadra vitte a Liliomfit, Nagy Sándor pedig eljátszotta a címszereplőt. Arra a kérdésre, hogy mennyire más a színpadi romantikus zenés komédia, a rendező elmondta, Szigligeti Ede művéhez képest az ő darabjuk a fantázia szabadságáról szól, hogy a színészi fantáziába mennyi minden fér bele, miként is tudjuk az életet kezelni játékként.

Teljes adás:

HírTV