De írt komoly, nagyon komoly könyveket. Például a pozsonyi csatáról, amikor még nemhogy divat, de ajánlott sem volt a témával foglalkozni. 2006-tól 2012-ig dolgozott az Óperencia – Pozsony 907 című, hihetetlen sikert elért kötetén.
A politika végig kísérte munkásságát. Elvtársak! Annyi! címmel két könyvben mutatta be, hogy még 12 évvel a rendszerváltás után, „a legutóbbi vörös hatalomátcsalás óta” – ahogy írta, azaz 2002-ben is tovább nyüzsögtek az egykori komcsi hálózati emberek.
Amit talán kevesen tudnak, hogy számos Murphy-könyvet ő jegyzett szerzőként, így túlzás nélkül leírhatjuk: ő volt a magyar Murphy.
Legutóbbi műve, a Szerelem a Gulág árnyékában, édesanyja és nagybátyja felesége naplóinak felhasználásával született. Az utóbbi okán, mert a nagynéni első verseskötetét Szabó Magda rendezte sajtó alá, felmerült, a történetet dolgozza fel jeles írónőnk. Ám a munka előtt elragadta a halál. János megírta. S ma már ő sincs köztünk.
De fejezzük be úgy, mintha nagyon is itt lenne! Idézzünk közírói munkásságából, ami változatlanul aktuális maradt. Publicistaként rendszeresen írt a blogstarnak. Ott tette fel a költőinek tetsző, ám valós kérdést: „miért nem jutnak szóhoz a számuknak megfelelő arányban a jobboldali írók, költők, művészek a saját hazájukban, a harmadik túlnyert országgyűlési választás után sem?”
Lássunk valami derűsebbet, amilyen ő maga volt. Jön a Jani című blogjának ezt adta mottóul: „Tudom, hogy elfogult vagyok a népemmel szemben. Tudom azt is, hogy a sajátjaimat ostorozhatom, mert szeretem őket. Elvárom más magyaroktól is, hogy ugyanezt tegyék velem, ha szeretnek. Tudom, hogy a magyar nyelvet használók jó része is rászorul a szeretetre. Ismerem, mert én találtam ki a fordított Murphy – alaptörvényt: Ami megjavulhat, az meg is javul. Vigyáznunk kell azonban, mert: „Minden rosszban van valami kezdet.”
Fotó: Szegedma.hu
