Egy 11 kilométeres arcvonalon állt szemben egymással fel a magyar és a osztrák sereg. A magyarok többen voltak ugyan, de a császári had szervezettebb volt. A huszárok lovasrohamokkal a gyalogosok pedig sortüzekkel próbálták meg megállítani a komoly tüzérségi fölényben lévő császári sereget.
A csatában nagy szerepet kaptak a lovasok is. Amikor bajba került a gyalogság, azonnal bevetették a huszárokat, akik többször visszaverték az osztrák vérteseket. Persze most az osztrák ruhában is magyarok voltak.
A Dembinski lengyel tábornok vezette magyar seregek végül vereséget szenvedtek a Haynau vezette császári-királyi csapatoktól, és visszavonultak Temesvár felé. A csatában ötszáz magyar katona halt meg négyszázan pedig fogságba kerültek.
„Mi mint katonai hagyományőrzők mindig az elesett katonákra emlékezünk itt. Legyen az osztrák, olasz, lengyel. Tehát azokra az elesett hősökre emlékezünk, akik a 19. században életüket adták vagy a királyukért, vagy a szabadságért, vagy a császárért” – mondta Vass László, a Szegedi III. Honvédzászlóalj vezetője.
A szőregi csata a szabadságharc egyik utolsó ütközete volt. Ezután a fősereg visszavonult Temesvár felé, ahol szintén vereséget szenvedtek, majd Világosnál letették a fegyvert.
