„Egyelőre még a konyhában van, mert nem tudunk betelni a látványával, de természetesen a stúdiómban lesz a végső helye, a többi számomra fontos ereklye mellett. Most, hogy fizikailag is kézzel fogható ez az elismerés, már elhiszem, hogy megkaptam a Kossuth-díjat, bár még mindig a könnyeimmel küzdök. Eddig csak megmondták, és papírom volt róla” – kezdte a Borsnak nevetve Feró.
A Beatrice frontemberének márciusban is rengetegen gratuláltak, és most is sokan örültek vele együtt.
„Rendkívül megtisztelő számomra ez a díj. Szombaton a Tabánban volt koncertünk, megragadtam az alkalmat, és a színpadon is megköszöntem az elismerést. Nagyon jó érzés volt, mert óriási tapsot és üdvrivalgást váltott ki az emberekből. Persze tudom, hogy vannak, akik nem ebbe a körbe tartoznak, és sírnak a Kossuth-díjam miatt, de nekik az a dolguk, hogy nyüszítsenek”
– jelentette ki.
Feró már megtanulta, hogy nem kell a negatív véleményekkel foglalkozni, lepereg róla minden rosszindulatú megjegyzés.
„Ezek az emberek sem engem, sem a munkásságomat nem ismerik. Felületesen követték a pályámat, tudják, hogy létezem, egy balhés csávónak tartanak, és ennyi. Ma már ezen könnyedén túllépek. Mindig azt kell megnézni ilyenkor, ki kritizál. Ha egy „senkiházi”, sikertelen személy mondja, engem nem érdekel. Ha mindezt egy igazán híres, és olyan ember kérdőjelezné meg, aki letett valamit az asztalra, lehet, hogy meghallgatnám, és elgondolkodnék azon, igaza lehet-e. Engem inkább politikai jellegű támadások érnek miatta, de meg sem hallom. Mindenkinek csak annyit tudok üzenni: Tessék utánam csinálni, írni kell 40–50 jó nótát, és más is megkaphatja. Hálát adok az Úristennek, hogy ezt elintézte nekem”
– zárta Feró.
