A Mandiner interjút készített Baltavári Tamással, a Történelmi Animációs Egyesület elnökével.
Mandiner: Tavaly a török kori Pestről, idén a török kori Budáról jelent meg átélhető, korhű, pár perces animáció. Miben volt más Budával foglalkozni, a Várhegyet megjeleníteni?
Baltavári Tamás: A török kori Pest-Buda nagyrekonstrukció megkoronázása volt a Várhegy beépítése. A Tabán, Pest, az Alsóváros és a Felhévizek négy évig tartó rekonstrukciója során
csak kerülgettük a forró kását; a Felső város és a vár pusztuló gótikájának megjelenítését.
Míg a többi városnegyedben csak elvétve lelhetők fel a középkor nyomai, addig a Várhegy romjai, utcaszerkezete, korabeli ábrázolásai és leírásai sokkal pontosabb rekonstrukciót tesznek lehetővé és követelnek meg. Szerencsére a Google Earth alapú térben minden házsarok, minden boltozat a helyére illeszthető.
Melyek voltak a fő különbségek Buda és Pest között a hódoltság alatt?
A hasonlóságot könnyebb megmondani: mindkettő várfallal volt körülvéve. De még ez sem teljesen igaz, hiszen a 17. század végén a pesti Duna partot csak egy palánk védte. Haszontalan lett volna falat építeni, mert a tüzérség fejlődésével a budai oldal magaslatai teljesen leuralták a pesti síkságot.
Pest a török korban akár el is tűnhetett volna, ha nem marad meg a dunai hídfő szerepköre és nem válik a marhahajtás egyik megállójává.
Ha címkézni szeretnénk az egyes városrészeket, akkor Pest a zsúpfedeles, vályogházas falu, a Tabán az észak-balkáni magas, zsindelytetős építkezés világa, az Alsóváros déli negyedei árasztanak leginkább törökös hangulatot, a várhegy pedig őrzi gótikus arculatát. Ebben a színes városképben az ón- és cserépkupolák és karcsú, magas minaretek jelzik leginkább, hogy Pest-Buda a keleti világ része lett.
Mely helyszínek tűnnek fel az új animációban? Mi volt a fő koncepció ezek megjelenítésében?
Ez a filmecske már az őszre tervezett ismeretterjesztő filmet előlegezi meg, persze, lesz még egy „hivatalos” előzetes is. Tetszés szerint válogattunk a tipikus budavári helyszínekből. Feltűnik a bécsi kapu, a mai Szentháromság-tér, Luxemburgi Zsigmond palotájának romjai, a Dísz-tér, vagy a Táncsics utcai nagy zsinagóga.
A célunk nem csak egy építészettörténeti rekonstrukció, hanem
a kor és a hely hangulatának a megragadása.
Ezért igyekszünk a környezetet is valósághűvé, korhűvé tenni, kisebb helyszíneket, belső tereket berendezni használati tárgyakkal, és élettel tölteni meg az utcákat, tereket.
Olyan apró, de beszédes történelmi részletekre is hangsúlyt helyezünk, mint a bécsi kapura aggatott őslénycsontok, vagy az egyetlen szobor, melynek a török megkegyelmezett, vagy az öszvérekből álló élő futószalag, mely a vár vízellátását biztosította. Úgy vélem, hogy a rejtett részletek, apró érdekességek megjelenítésével kultúrtörténeti, társadalomtörténeti információk tömegét lehet közvetíteni a rekonstrukcióban.
A teljes cikket a Mandiner.hu-n olvashatják.