A vadaspark gyűjteményéből a rákosi viperák érkezéséig hiányoztak a méreggel ölő állatok, de a hazai hüllőfaj veszélyessége nem mérhető a legutóbb érkezett gilához, vagy más néven viperagyíkhoz.
A Mexikó és az Egyesült Államok nyugati, száraz, félsivatagos területein élő gyíknak félelmetes a híre, és bár egy egészséges felnőtt embernek nem tudna halált okozni a mérge, azok elmondása szerint, akik már átélték a harapását, rendkívül fájdalmas "biológiai fegyverrel" rendelkezik.
A lomha mozgású hüllő egyáltalán nem agresszív, kerüli az ember közelségét, csak akkor lehet veszélyes, ha zaklatják. Sajnos, a rossz híre miatt ezt sokan megteszik, és számos egyedet gyűjtenek be illegálisan eladási célból is.
A gyíkok között csak a viperagyíkok két faja - a gila mellett a mexikói viperagyík - rendelkezik erős méreggel. A kígyókkal ellentétben azonban nem préselik áldozatukba a méreganyagot, hanem csak hagyják, hogy a foguk által ejtett sebbe belefolyjon az. A viperagyíkok ragadozók, főleg kisemlősökkel, madarakkal, tojással és hüllőkkel táplálkoznak, de néha dögöket is fogyasztanak.
A viperagyíkok teste 38-58 centiméter, tömegük 0,7-2,3 kilogramm, rücskös bőrük színezete kitűnő álcát nyújt a kavicsos, homokos sivatagban. Farkuk rövid és vastag; zsírt raktároznak benne, a táplálék és víz nélküli időkre. Magányosan a talaj üregeiben élnek, éjjel aktívak.
A Szegedi Vadasparkba érkezett két ritka hüllő a trópusi házban látható, igaz, fel kell készülni, hogy a félénk mérgesgyíkokat szemmel keresni kell, mert a nyugodt zugokat kedvelik.
Borítókép: Shutterstock
