Makszim Csepraszov, aki a jakutszki Északkeleti Szövetségi Egyetem (NEFU) Lazarev Mamutmúzeumának laboratóriumát vezeti, elmondta, hogy egyedülálló leletről van szó, mivel az ősi barnamedve teteme szinte tökéletes állapotban maradt fenn. A permafrosztból előkerült nőstény medvét rénszarvaspásztorok találták meg 2020-ban az Új-szibériai-szigetekhez tartozó Nagy Ljahov-szigeten, Moszkvától mintegy 4600 kilométerre keletre. A medvét a közeli folyóról Eterikan barnamedvének nevezték el.
A sarkvidéki hideg miatt a medve lágyrészei is fennmaradtak mintegy 3460 éven át, sőt utolsó táplálékából madártollakat és növénymaradványokat is találtak a boncoláskor. A medve 155 centi magas és csaknem 78 kilogramm súlyú volt. "Először került a tudósok kezébe egy lágy szöveteket is tartalmazó tetem, ami lehetőséget nyújt a belső szervek tanulmányozására és az agy vizsgálatára" - hangsúlyozta a felfedezés jelentőségét Csepraszov.
A medve rózsaszínű testszövete és sárga zsírja is jól látható volt, amikor a tudósok felnyitották a testét. A koponyáját is átfűrészelték, hogy hozzáférjenek az agyához. A szibériai kutatócsoport a medve agyát, a belső szerveit is megvizsgálta, továbbá számos sejtes, mikrobiológiai, virológiai és genetikai vizsgálatot is végeztek rajta. "A genetikai elemzés kimutatta, hogy a medve mitokondriális DNS-e nem különbözik az Oroszország északkeleti részén - Jakutföldön és Csukcsföldön - élő mai medvétől" - mondta el Csepraszov.
A kutató szerint az állat 2-3 éves lehetett, amikor elpusztult. Feltehetően a gerincét ért sérülésbe halt bele. A kutatók nem tudták pontosan megválaszolni, hogy a medve hogyan került a szigetre, amit ma egy 50 kilométeres tengerszoros választ el a szárazföldtől. Elképzelhető, hogy átkelt a jégen, esetleg átúszott, de lehet, hogy akkor a sziget még a szárazföld része volt, és egyszerűen odaballagott.
MTI
