Biciklivel hegyen-völgyön, velocipéddel az autópályán és evezve húszezer kilométert tett meg öt hónap alatt a Közép-Ázsia-expedíció, ebből 12 ezret saját erőből teljesítettek. Bejárták Kazahsztánt, Iránt, Kirgizisztánt. Egykori legendás magyar felfedezőkre emlékeztek.
Az expedícióvezető azt mondta, a rendkívüli időjárás próbára tette őket. „Nem hittem volna, hogy egy hónapig ver az eső, már nem volt száraz ruhám, pedig sokat vittem magammal” – emlékszik vissza Hídvégi-Üstös Pál.
A túrán öt fiatal kutató is részt vett, ők földmintákat, növényeket, élőlényeket elemeztek, és összehasonlították az egykori magyar kutatók feljegyzéseit a jelenkori állapotokkal. A botanikus azt mondja: megvizsgálták a több ezer hektáros kirgiz füves pusztákat is, az eredmények szerinte hasznosíthatók a magyar gyep gondozásában.
Az expedíció ezer darab diófacsemetét szállított haza Kirgizisztánból. A mai diófáink vadon termő ősét iskolákban és Tisza menti településeken ültetik majd el.
