A fegyveres női temetkezések mindig is nagy érdeklődést és nem egyszer parázs vitát kiváltó témának számítanak mind a tudósok, mind pedig a nagyközönség körében. Értelmezésük azonban továbbra is komoly kihívást jelent, mivel pusztán a fegyverek jelenléte egy női temetkezésen még nem jelenti automatikusan azt, hogy a nőt egy harcossal azonosítsák.
A sírban talált fegyverek önmagukban még nem bizonyítják, hogy harcos volt-e az asszony
A korábbi tanulmányok időnként elhamarkodott következtetéseket vontak le a női harcosokról anélkül, hogy alaposabb tudományos elemzést végeztek volna a feltárt maradványokon. Ez utóbbi részletes morfológiai és genetikai vizsgálatokat feltételez az elhunyt nemének a kétséget kizáró bizonyosság szintjén való meghatározásához. Mindeközben annak értelmezése, hogy az eltemetett személy valóban harcos lehetett-e életében, még bonyolultabb vizsgálatokat feltételez. Az ősi társadalmakban a harcosok általában különálló és többnyire privilegizált réteget alkottak, akiknek társadalmi állása ideális esetben a velük eltemetett régészeti leletekből is kiolvasható. De ugyancsak fontos támpontot nyújthat e kérdés tisztázásához a csontok beható vizsgálata.
Bizonyos fizikai tevékenységek ugyanis ha naponta ismétlődnek, változásokat okozhatnak a csontok morfológiájában. Ilyen változásokat idézhet elő például a rendszeres fegyverforgatás vagy a lovaglás.
De a harcosok igen gyakran fizikai traumákat is elszenvedtek a fegyveres összecsapásokban, ezek nyomait a csontok pedig megőrzik. Fontos figyelembe venni azonban, hogy az ilyen típusú elváltozások nem harcos életmódból is származhatnak. Ezért önmagában abból, hogy valakit fegyverekkel temettek el, még nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni – írja a Phys.org. tudományos hírportál.
Magyarország legnagyobb X. századi temetőjében bukkantak rá az egyedi temetkezésre
Az SH-63-as jelű sírt a Sárrétudvari–Hízóföld honfoglalás kori temetőben tárták fel, amely Magyarország legnagyobb X. századi temetője, és ami nagyszámú fegyvert és lovasfelszerelést magába foglaló temetkezéseket tartalmaz. A régészeti kormeghatározás szerint a temető a kalandozások korában volt használatban, amikor a Kárpát-medencében frissen megtelepedett honfoglaló magyarság számos fegyveres portyát vezetett szerte Európában.
A csontváz rossz megtartása ellenére a koponya és a test különböző régióiból származó genetikai markerek arra utaltak, hogy valóban nő az eltemetett személy. Ezzel ő lett az első olyan ismert honfoglalás korabeli asszony, akit fegyverrel temettek el a Kárpát-medencében a X. században. A további morfológiai vizsgálatok azonban nagyobb kihívást jelentenek – mondja dr. Tihanyi.
Teljes cikk az Origo.hu oldalán olvasható.
Fotó: Magyar Nemzet
