Ennek kapcsán Törökország felvillanyozódva tekint az EU-kapcsolatok lehetséges új fejezetére. Végtére is az Azerbajdzsánból a Nyugat felé vezető és „polkorrektnek” számító összes gázvezeték rajta keresztül tart Nyugat-Európa felé. Brüsszel gondolkodóba eshet. Ugyan érdeke Ukrajnát mint kelet-európai gáztranzit partnert helyzetbe hozni, de vajon ezzel nem ad-e újabb tromfot Trump amerikai elnök kezébe? Törökország évtizedek óta toporog az EU kapujában bebocsáttatásra várva. A mostani helyzet azonban nem a legkedvezőbb az ankarai tagfelvétel ismételt napirendre tűzésére, amikor – mondhatják a brüsszeli Berlaymont-palotában – Kijevet kéne mindenekelőtt betuszkolni az EU-ba.
Az amerikaiaknak akár jól is jöhetne Zelenszkij javaslata
Trump amerikai elnöknek, az USA olaj- és gáziparának viszont akár kapóra is jöhetne Zelenszkij javaslata, mert nemcsak az orosz gáz nyugat-európai importját nehezíti meg, de betehet az amerikai földgáz többi versenytársának (például az észak-afrikai kitermelőknek), és többek között az azeri gáznak is. Most, hogy Moszkva és Baku között komoly politikai feszültséget okozott az azerbajdzsáni polgári személyszállító repülőgép lezuhanása a kazahsztáni Aktau közelében, még jobbak lehetnek az esélyek Azerbajdzsán mint EU-gázszállító esélyeinek javítására.
Az ukrajnai út hatalmas kerülő lenne
Ám számos kérdőjel bukkan fel a történetben. Ugyanis Ukrajnának a politikai ellenjavallatok mellett nincs közvetlen, jó csővezeték-összeköttetése ehhez a tervhez – amit az ukrán elnök elfelejtett megemlíteni. Ez a politikailag korrekt, de a gazdaságosság elemi követelményeivel szembemenő megoldás az adott esetben úgy működne, mint amikor az egyszeri ember Budapestről Bécsbe akart utazni. Mehetett volna a legegyszerűbb úton, Hegyeshalom felé, de egy „okos” barátja felajánlotta neki, hogy menjen Graz felé. Kétszer olyan hosszú az út, kétszer olyan drága, sokkal hosszabb ideig tart – de legalább én ajánlottam, mondta volt neki a barátja.
Jelenleg a legrövidebb reális utat a földgáz számára Azerbajdzsán és Nyugat-Európa között két irány is kínálja. Egyik sem megy még Ukrajna közelében sem. Az egyik a Dél-Kaukázus – Törökország – Bulgária – Szerbia – Magyarország – Baumgarten (Ausztria) útvonal. A másik út az Azerbajdzsán - Dél-Kaukázus – Törökország – Görögország – Albánia – Adriai-tenger alatt – Olaszország csővezetéken át vezet Nyugat-Európába.
Gázkeringő
Ha Ukrajnán, a még a szovjet időkből származó lezárt Testvériség és a Szojuz gázvezetékeken át akarnák vezetni az azeri gázt, akkor Törökországból a „magyar” útvonalon, de Bulgárián át jobbra felkanyarodva a Románia, Ukrajna felé vezető elágazást kéne választaniuk. Felküldeni az azerbajdzsáni gázt Moldován át Délkelet-Ukrajnába, ott balra fordulva becsatlakozni a két régi szovjet vezeték valamelyikébe, és Szlovákián (esetleg Magyarországon) át eljuttatni az azerbajdzsáni gázt Ausztriába. Túl azon, hogy ennek a változatnak számos egyéb hátránya is van, nem tudni, mit szólna az ötlethez a Fico-kormány. És ott van a Dnyeszterentúli Moldovai Köztársaság roppant kényes kérdése. Ugyanis az említett gázcsővezetékek (hármas köteg szerepel a térképen, továbbmenve Románia, Bulgária felé) keresztülszelik ezt a szakadár, Moszkva-hű, és gázéhségben szenvedő entitást is.
Tiraszpol a „főváros” természetesen ellenségesen viszonyul Ukrajnához. Moldova, a „gazdaállam” igyekszik közvetíteni, gázsegítséget ígért Tiraszpolnak. De maga Moldova is súlyos energiahiányban szenved. Az Ukrajna elleni orosz támadást néhány héttel megelőzve Moldova és a Gazprom hosszú távú, 2026. október végéig érvényes gázszállítási egyezményt írt alá.
Technikai akadályok
Van egy technikai probléma is. A Bulgária–Románia–Ukrajna–Oroszország vezetéket annak idején, lefektetésekor egyirányúra gyártották, azaz a kompresszorállomások az Oroszország felől érkező gázt nyomatták délre, a románok, bolgárok felé. Ezt ugyan meg lehet fordítani, kétirányúsítani, de az pénzbe és időbe telik. Nem beszélve róla, hogy politikailag zavaros területeken (Dnyeszterentúli Moldovai Köztársaság) és aktív háborús övezeteken halad át. Egész más lenne a helyzet, ha Azerbajdzsán irányából meg lehetne többszörözni a gázmennyiséget. Ehhez azonban nincsenek meg sem a gázkitermelés, még kevésbé a gázszállítás feltételei. A fő akadály a Kaszpi-tenger.
Immáron több évtizede megy a huzavona a Kaszpi-tenger fenekén futó kelet–nyugati irányban megépítendő földgázvezeték körül. Amely nemcsak a fő ellátót, a türkmenisztáni gázmezőket köthetné össze Azerbajdzsánon, Grúzián, Törökországon keresztül Európával, hanem Közép-Ázsia más gázexportőreit, mindenekelőtt Kazahsztánt is gazdaságosan beköthetné a Bakutól délre, az óriási Sangachal gáztovábbító-tisztító csővezeték-állomástól nyugat felé induló, évek óta működő vezetékrendszerbe. Ezek az olaj- és gázvezetékek az oroszországi Novorosszijszkkal, a grúziai Supsával és a törökországi Erzurummal (földgáz) és Ceyhannal (kőolaj) kötik össze Azerbajdzsánt.
Ukrán energiaproblémák
Ukrajna maga is nehéz energiahelyzetben van. A Standard and Poor’s szerint az ország lényegesen rosszabb helyzetben indult neki a 2024/2025-ös télnek (ami a gáztárolók feltöltöttségét illeti), mint tavaly, tavalyelőtt vagy 2022-ben. Ebben nagy szerepet játszik Moszkva taktikája, hogy tönkretegye Ukrajna energiaellátását, infrastruktúráját. Az orosz légierő nagy erejű, fél-másfél-háromtonnás irányított (UMPK) bombákkal támadta-támadja az ukrán föld alatti gáztárolókat.
Forrás: Világgazdaság
Fotó: AFP
