Az elmúlt hónapokban a turizmusáról híres Kanári-szigetek az elhúzódó európai migrációs válság új színtere lett. A szigeteken 2019-hez viszonyítva idén eddig csaknem 700 %-kal nőtt a tengeri érkezések száma, és novemberre átlépte a 11 000 főt. Az illegális bevándorlók fele október és november folyamán érkezett – volt olyan hétvégre, hogy 2 200 fő lépett partra a területen. Az új trendben szerepet játszik a migrációs útvonalak átrendeződése, az a jelenség, hogy a szubszaharai lakosok, ha tehetik, elkerülik a polgárháborús Líbiát. Ugyanakkor a koronavírus-válság erősítette a Maghreb-térségben működő határvédelmet, ami szintén a kevésbé őrzött útvonalak, az Atlanti-óceán felé tereli az útra kelőket. A COVID-19 miatt ráadásul Spanyolország nem tudja működtetni egyébként meglehetősen jól működő kitoloncolási rendszerét, ami miatt sokan már egy ,,új Leszboszt” vizionálnak, immáron az Atlanti-óceánon.
Ha a válság a koronavírus-járvány második hullámának lecsengésével sem ér véget, azaz a migránsokat rövid időn belül nem toloncolják ki, sőt újabbak érkeznek, a turisztikai bevételekre támaszkodó tartomány nehéz helyzetbe kerülhet, mely könnyen a Leszboszon és más „frontszigeteken” tapasztalt elhúzódó, mély válságba torkollhat. Az, hogy 2007 és 2018 között a 100 vendégágyra jutó foglalkoztatottak száma a régióban folyamatosan és jelentősen nőtt, mutatja, hogy a Kanári-szigetek továbbra is építeni akar a turizmusra, mely az illegális bevándorlók tartós jelenléte miatt megroppanhat, és meghatározó gazdasági jelentősége nyomán komolyan ronthatja a tartomány gazdasági kilátásait a következő években. A tartós jelenlét, azaz a kitoloncolások elmaradása pedig láncreakciót indíthat el: ha arról érkeznek hírek Nyugat-Afrikába, hogy elmaradnak a repatriálások, mind többen kockáztathatják az útra kelést.
A Migrációkutató Intézet elemzésének teljes szövege itt érhető el.
Századvég - Migrációkutató Intézet
