Azért szándékoztam kerülni ezt a témát, mert az egykori munkahelyeimen (Magyar Rádió, Magyar Televízió) nagyon sok meleg barátom volt, nem akartam őket megbántani. Kifejezetten remek szellemi, munkatársi, kulturális kapcsolatban álltunk egymással, és egyiküknek sem jutott eszébe soha, hogy bármilyen szinten is megkörnyékezzen, vagy tolakodóan rám erőltesse az identitását. Megvoltunk egymással. Erőszakról, harsány ajánlkozásról pláne szó sem lehetett, mert az már a bűncselekmény kategóriájába esett a kommunista időkben. A homoszexualitásnak megvolt a maga kultúrája, az egyik meleg tudott a másikról; így éltünk egymás mellett békében évtizedekig mi, heteroszexuálisok és társadalmi normáktól eltérően élő homoszexuálisok.
Mindenki magánügynek tartotta a másik szexualitását.
Azért sem akartam hozzászólni a buzik és leszbik évek egyre intenzívebbé váló közéleti jelenlétéhez, mert a lelkem mindig nyugodt volt, engem soha nem bántott, nem sértett meg egyetlen más vonzalmú ember, de én sem bántottam vagy aláztam meg egyikőjüket sem.
A mi időnkben, az ötvenes években a „buzizás”, vagyis a buzik társadalmi megítélése tulajdonképpen a helyén volt, ahogy akkoriban a nyugati, demokratikus államokban is. Kivéve persze a kommunista diktatúra aljasságait, a listázását, a fenyegetéseket, egyáltalán „betegségük” kihasználását az állambiztonsági beszervezéshez. Sérülékenyebbek voltak, az illegalitás határán mozogtak, és ennek „köszönhetően” könnyen lehetett őket zsarolni, ha nem is börtönnel, hanem nyilvános megszégyenítésekkel, hiszen a kommunisták tényleg homofóbok voltak, és tényleg szerettek mások magánéletében turkálni, embereket kihasználni, tönkretenni.
Nos, a mi családunkban nem volt ez a téma soha napirenden.
Anyám kamaszkoromban néha figyelmeztetett, hogy vigyázzak ezzel meg azzal a bácsival (akik a környékünkön dolgoztak), ne maradjak velük egyedül, ne menjek el velük sehová. („Idegentől ne fogadj el édességet!”) Diszkréten szólt, nem magyarázott sokat, de belül éreztem, hogy ezeknek a férfiaknak a túlzott nyájassága mögött valami undorító dolog rejtőzik; ma már tudom, a pedofíliába hajló homoszexualitás. Aztán apám tisztázta a helyzetet. Amikor egyik reggel a Gellért Gyógyfürdőben, a gőzben áztattuk magunkat, egy férfi matatni akart a víz alatt, és én elmenekültem. Oda úsztam az apámhoz és rámutattam a férfira. Első dühömben azt kértem, verje meg. Apám legyintett, és csak ennyit mondott: ha közeledik, húzódj el, menj odébb. Később a figyelmemet elvitte az aktív sportolás, a vízilabda. Széles vállam, erős testalkatom már figyelmeztető jel volt minden huncut számára.
Ezekben szülői tanácsokban volt egyszerre volt jelen a tiltás, a figyelmeztetés és az erőszakmentességre, az emberi méltóság tiszteletben tartására való törekvés.
Az viszont, ami a homokosok, leszbikusok egyre erőteljesebb térhódítását, térnyerését, erőszakos fellépését illeti (akár egy amerikai multicég támogatásával, avagy a balliberális magyar politika LMBTQ-őrületével), az konkrétan veszélyt jelent a magyar gyermekek és fiatalok millióira is.
Akár tetszik, akár nem, ez a magatartás nem európai, nem keresztény és ellentétes a magyarság több mint ezer éves hagyományaival.
Mit mond az Alaptörvény?
L) cikk
(1) Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.
(2) Magyarország támogatja a gyermekvállalást.
(3) A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza.
A fiatalkorúak erkölcsi, fizikai épsége és teljessége ellenében lép fel mostanában a PRIDE mozgalom. A visszataszító magamutogatások, a magyar és keresztény értékek kifigurázása, meggyalázása mind ennek a része.
Nem a jó szándék vezeti őket, nem az elfogadásért és az emancipációért küzdenek, hanem rombolni akarnak.
Ehhez jött most az újdonsült reklámkampány, amivel állítólag egy cukrozott italt akarnak népszerűsíteni, de az szinte nem is látszik a plakáton. Csak a homoszexuális szerelem. Mindezt a BKV járatainak fővárosi tulajdonában lévő területén teszik.
Nem értem a BKK vezetőit, a reklám és hirdetési szerződései nem vonatkoznak az emberi méltóságot sértő tartalmakra?
Mindenesetre ez a reklám az Alaptörvény szellemiségével ellentétes, törvénysértő és bűncselekményt követ el. A meleglobbi kivitte vágyait a sötét szobából a közösségi terekre. Erőszakos, természetellenes vágyaival megtámadta az egészségesen gondolkodó társadalmat. Ha ezt hagyjuk, akkor könnyen Németország, Svédország vagy Hollandia erkölcsi, liberális csődlabirintusaiba lavizozhatjuk magunkat.
Bálint Botond írta a PestiSrácokon minap, hogy egy „bejáratott világmárka szexuális célú felhasználása – mert ez bizony az, figyelembe véve, hogy a Coca-Cola potenciális célcsoportja bőven 18 éves életkor alatt kezdődik – nyilvánvalóan a magyar alkotmányba és a magyar törvényekbe ütközik. A dohány- és alkoholtermékek reklámozásának drasztikus korlátozása a gyermekek és fiatalkorúak védelmében igen bölcs döntés volt, és kiemelt EU-s projekt is talán.
Teljesen belefér a Coca-Cola magyarországi szabadságjogaiba, hogy a homoszexualitást reklámozza. De miután a magyar jog ezt egyértelműen kizárja a 18 évnél fiatalabbak körében, kéretik a Coca-Colát és a cég egyéb termékeit a Nemzeti Dohányboltok polcaira száműzni. És a rájuk kötelezően elhelyezendő figyelmeztető képekre is vannak ötleteim.”
Ennél én tovább megyek.
Mint nagypapa (ópapa) tiltakozom az unokáim nevében, hogy ismeretlenek (akár belföldi politikai erők beteg eszmeiségükkel, vagy külföldi multicégek) erőszakos, társadalom-ellenes reklámjaikkal gyermekeink erkölcsi fejlődését hátráltassák, normális keresztény, európai szellemiségüket fellazítsák.
Én, az Öreg kérem, hogy az állam illetékes hatóságai tegyék meg a megfelelő lépéseket e bűncselekmény megakadályozására, mert amit most művel ezzel a súlyosan retardált reklámmal ez a multicég, az bizony bűncselekmény. Ez a szemlélet előbb-utóbb eljut a pedofília megengedéséhez, a kiskorúak megrontásához, sőt a szexuális gyilkosságokhoz is – lásd Nyugat-Európa példáját. Akik ezeknek a hirdetéseknek az alkotói, propagálói, azok nincsenek tisztában a magyar törvényekkel, a magyar szokásjoggal és az emberi méltóság tiszteletben tartása követelményével. A törvény, a bíróság a legsúlyosabb büntetéssel sújtsa őket, legyen az zárka, sok milliós pénzbüntetés vagy elmegyógyintézet.
Mégegyszer. Nem a melegséggel van bajom. Azt élje meg mindenki a saját intim szférájában. De hagyják békén a mi gyermekeinket!
