Kilenc, újonnan azonosított áldozatot el is temetnek. Máig kerülnek elő ugyanis újabb és újabb emberi maradványok, de nem minden érintett család adta beleegyezését a temetéshez. A koronavírus-járvány miatt a megemlékezés is visszafogottabb lesz. A korábban megszokott ezer helyett mintegy száz túlélő indult útnak szerdán a Srebrenicára tartó békemenetben, hogy szombaton érkezzen a kelet-boszniai városba.
Bosznia-Hercegovina az egykori Jugoszlávia éveken át zajló felbomlásának részeként, 1992. március 1-jén kiáltotta ki a függetlenségét. Az ott élő szerb, horvát és bosnyák közösség közötti konfliktusok fegyveres összetűzésekké fajultak, amelyekben nemcsak a (fél)katonai alakulatok tagjai, hanem civilek is nagy számban áldozatul estek. A harcokban és a kölcsönös megtorlásokban mintegy százezer ember vesztette életét, mintegy kétmillióan pedig otthonaik elhagyására kényszerültek. Az áldozatok felkutatása és azonosítása máig sem fejeződött be. A harci tevékenység során mindegyik fél követett el a másik ellen elítélendőnek, megbocsáthatatlannak számító tetteket, megfélemlítések, üldöztetések, kivégzések és más erőszakcselekmények nagy számban fordultak elő. A háborús szenvedések jelképévé Srebrenica vált: a településen és környékén mintegy nyolcezer muszlimot öltek meg a boszniai szerbek.
Az események felidézése mind a mai napig indulatokat vált ki a szerbekből és a muszlimokból egyaránt. A szerbek szerint viszont kiprovokált eseményekről van szó, túlzásokat emlegetnek.
Srebrenica a boszniai háború idején az ENSZ-katonák védelme alá került. A boszniai szerb csapatok azonban 1995. július 11-én ennek ellenére elfoglalták a várost, a nőket és a gyerekeket elszállították, mintegy nyolcezer muszlim férfit és fiút pedig elhurcoltak és a következő napokban ki is végeztek. A holland ENSZ-békefenntartók mindezt tétlenül tűrték.
Később állítólag bizonyítékokat találtak arra vonatkozóan is, hogy több titkosszolgálat szintén tudott a készülő eseményekről, de semmit nem tettek a megakadályozására. Ez ugyanakkor a bűnösöknek nem jelenthet felmentést: a második világháború óta Európában elkövetett legszörnyűbb mészárlásról van szó. A hágai Nemzetközi Törvényszék a történteket népirtásnak minősítette.
Ratko Mladics boszniai szerb tábornokot életfogytiglani, Radovan Karadzsics korabeli boszniai szerb elnököt pedig negyven év börtönre ítélték. Bosznia-Hercegovinában július 11-ét gyásznappá nyilvánították.
A szerbek többsége viszont ma is úgy tartja: a Srebrenicában történtek a boszniai muszlimok részéről a szerbekkel szemben elkövetett kegyetlenségek megbosszulása volt. Úgy vélik, azért sem lehet népirtásról beszélni, mert a nőket és a gyerekeket elengedték. Az évek során ugyanakkor a történtek hivatalos szerb értékelése változáson ment keresztül. 2004-ben Dragan Csavics boszniai szerb elnök a szerb történelem fekete fejezetének nevezte Srebrenicát. A szerb elnökök közül a tizedik, illetve a tizenötödik évfordulón Borisz Tadics a megbékélés szándékával vett részt a megemlékezéseken, Tomiszlav Nikolics 2013-ban szintén megkövette az áldozatokat. 2015-ben Alekszandar Vucsics jelenlegi elnök is elment a boszniai megemlékezésre, azonban szélsőséges muszlimok Allah akbar!, illetve Öld meg a csetniket! felkiáltással támadtak rá, megdobálták, és az államfőt a biztonságiaknak kellett kimenekíteniük.
Magyar Nemzet
