Tizenkilenc hónapja tart az orosz–ukrán háború. Ez idő alatt a felek számos új technikai megoldást, új stratégiát alkalmaztak, hogy előnyre tegyenek szert. Hogyan változtatták meg az eddig látottak a modern hadviselésről alkotott elképzelésünket?
Ezt a kérdést két részben lehet megválaszolni: mik voltak az elvárások, és ezzel szemben mit látunk. Fontos leszögezni, hogy minden hírt fenntartásokkal kell kezelnünk, ami a frontról érkezik, hiszen az egyik vagy másik fél által megosztott felvételek gyakran nem tükrözik a valóságot. A nyugati elképzelés szerint a modern hadviselés sokkal gyorsabb, több mozgás, a tűzerő pontosabb, de korlátozottabb alkalmazása jellemzi. Különösen az elmúlt évtizedekben fogalmazódott meg az a perspektíva, miszerint az információs technológiának köszönhetően sokkal kevesebb katonára, kevesebb felszerelésre és hadi eszközre lenne szükség. Ezzel szemben ha megvizsgáljuk az orosz–ukrán háborúban látottakat, azok sokkal inkább hasonlítanak az I. világháborúhoz, mint az előbb említett modern hadviseléshez. Ha fentről tekintünk a csatatérre hosszú, ezer kilométernél is hosszabb távon húzódó lövészárkokat látunk, a mezők tele vannak a tüzérségi- és rakétacsapások által hagyott kráterekkel. Még mindig nagyon fontos, hogy ki rendelkezik több katonával, több lőszerrel, több hadi eszközzel. Ennek tudható be az is, hogy Oroszország győzelemre áll, legalább idén február óta, mivel Moszkva rengeteg ilyen, már elavultnak vélt vagy mondott eszközt halmozott fel.
Ugyanakkor ott van például a drónhadviselés, amit eddig példátlan módon alkalmaz mindkét fél.
A drónok bevetése mellett nem szabad elmenni szó nélkül, nem szabad alábecsülni őket. Különösen igaz ez a rosszabb minőségű, olcsó, gyakran kereskedelmi, pilóta nélküli eszközökre, melyek hasznos terhelése maximum néhány tíz kilogrammra tehető. Ezek a rendszerek, melyek viszonylag pontos és potenciálisan igen kártékony támadásokat képesek végrehajtani, jelentős előrelépést jelentenek a modern hadviselés terén. Nem csoda, hogy a felek hatalmas összegeket ölnek a dróngyártási kapacitások kiépítésébe. Ezen a téren is egy olyan ipari konfliktus alakult ki, amely inkább a 20. századra emlékeztet: rengeteget számít, hogy melyik fél képes több és jobb drónt a légtérbe küldeni. Ehhez pedig szövetségeseik is nagyban hozzájárulnak, különösen Ukrajna tekintetében, ami nem meglepő, hiszen alapvetően egy proxy (kihelyezett – a szerk.) háborút láthatunk a NATO és Oroszország között.
A teljes beszélgetés a Magyar Nemzet oldalán érhető el!
