Berlinben és Brandenburgban már javában tart az új iskolaév, és hamarosan megkezdődik a további 14 német szövetségi tartomány legtöbbjében is. De Carsten Linnemann kereszténydemokrata politikus, a CDU/CSU pártszövetség Bundestag-frakciójának helyettes vezetője máris jókora követ hajított a német politika még langymeleg nyári állóvizébe.
– Semmi keresnivalója az általános iskolában annak a gyereknek, aki alig beszél és ért németül – mondta a politikus egy lapinterjúban, hozzátéve, az érintett gyerekeknek elő kellene írni, hogy iskola-előkészítőbe (Vorschule) járjanak. Noha a párhuzamos bevándorlótársadalmak elterjedésétől tartó, észak-rajna–vesztfáliai Linnemann – a Ruhr-vidéket is magába foglaló legnépesebb tartomány iparvárosaiban a legsúlyosabb az integrációs helyzet – később visszakozott, mondván, senkit nem akar kirekeszteni, ám szavai még a saját pártján belül sem feltétlenül találtak pozitív fogadtatásra.
– Populista balhé, teljesen téves út a beiskolázás elhalasztása – mondta Karin Prien, Schleswig-Holstein CDU-s oktatási minisztere. Németországban az oktatásügy jórészt tartományi hatáskörben van. Baloldali politikusok is beszálltak a vitába. Marja-Liisa Völlers, a CDU/CSU-val nagykoalícióban kormányzó szociáldemokraták illetékese szerint Linnemann kijelentése az idegenek megszégyenítésével ér fel, míg Katja Kipping, a radikális Linke vezetője a „jobboldali ingoványban való szavazatszerzésről” beszélt.
Az ősszel három tartományban is választásokat tartanak. Német oktatási szakemberek is vitatták a felvetést – pró és kontra. Az azonban bizonyos, hogy a kérdés sokakat érint: az országban élő 13,4 millió gyerek közül 4,9 millió – bevett német kifejezéssel – „migrációs hátterű”.
A különféle kompetenciákat mérő PISA-felmérés eredményei szerint az utóbbi gyerekek csaknem felének nehezen megy az iskola, ami mindenekelőtt a gyenge nyelvtudásra vezethető vissza. Az első generációs bevándorlógyerekek négyötöde nem németül beszél a családjával, de a másodgenerációsok fele is más nyelven kommunikál otthon.
– A nyelv nagyon fontos integrációs eszköz, de sok múlik azon, hogy az adott gyerek milyen közegből érkezik nap mint nap az iskolába, milyen kultúrát hoz magával, a családja egyáltalán fontosnak tartja-e a tanulást vagy akár a német nyelvet. Egy évekig elhúzódó menekülteljárásnál például azt sem tudhatják biztosan, a végén valóban szükség lesz-e majd a németre – mondta a tizenöt éve Németországban élő germanista, Bitter Ákos.
A bajorországi Regensburgi Egyetem tudományos munkatársa – aki korábban maga is tanított németre egy főként afgánokból álló migránscsoportot – a saját környezetéből említ egy példát: a szíriai hátterű családban a szülők is jól tudnak németül, a kislányuk pedig még jobban beszél, de az írás-olvasással már gondja van. – Akit az anyanyelvén, arabul sem tanítottak meg rendesen írni, annak nincs viszonyítási pontja, az idegen nyelv még nehezebben megy neki – mondja.
