A palesztinok nem gondolták volna, hogy 2018-ban a békefolyamat ott tart majd, hogy washingtoni külképviseletüket felfüggesztik, a hatóság pedig nem kap finanszírozást az Egyesült Államoktól.
Bill Clinton a palesztin és az izraeli vezetővel az oldalán 1993. szeptember 13-án írta alá az oslói nyilatkozatot, amely alapján tárgyalásos úton 5 éven belül tető alá kellett volna hozni a végső békemegállapodást, két, egymás mellett békében élő állammal.
„Nem lehetett tovább várnunk, meg kellett gyorsan kötni az egyezséget, mielőtt a szélsőségesek megtorpedózták volna. A jövő kulcsmondata pedig az, hogy: ne várj! Ha jó miniszterelnöke lesz Izraelnek és a megfelelő vezetője a palesztinoknak és Amerikának, akkor azonnal lépni kell” – mesélte Yossi Beilin egykori izraeli tárgyaló.
Az oslói nyilatkozat vitás pontjai – Jeruzsálem státusza, a palesztin menekültek hazatérése, az izraeli telepépítések, a végső államhatárok és a biztonsági garanciák kérdése – 25 évvel később is nyitott kérdések. Máig megoldatlanok.
„Ez egy békemegállapodás volt, de Izrael nem érti, mi a béke. Éppen ellenkezőleg: Izrael folyamatosan bővíti telepeit, és támadja a palesztinokat, megfoszt minket a jogainktól” – nyilatkozta Hani Abu Haikal, hebroni palesztin lakos.
Az újra és újra feltámasztott izraeli-palesztin békefolyamat 2014-ben omlott össze, de az új amerikai elnök, Donald Trump 2017-ben azt ígérte, hogy rövidesen összehozza az „évszázad üzletét”, elnöksége idején megteremti a megállapodást. Azóta Trump Amerikája jelképesen Tel Avivból Jeruzsálembe helyezte át külképviseletét, a palesztinok pedig elkönyvelték, hogy Washington végképp Izrael-barát álláspontra helyezkedett.
