„Tisztáznom kell, hogy függetlenül az alkotmányban meghatározott legjobb időponttól, ez lesz az utolsó ciklusom”– közölte Raúl Castro győzelmi beszédében, majd kifejtette: szerinte Kuba egy olyan kivételes pillanathoz érkezett, amikor el kell kezdeni a felelősségvállalás és a hatalom átruházását a fiatalabb generációra.
Sokan arra figyelmeztetnek: nem elég, hogy új embereket nevez meg a hatalom, az új vezetőknek új ötletekkel is rendelkezniük kell. „Mindig jó, ha friss vér kerül a rendszerbe a változás idején, de Kuba jelenlegi helyzetében a lényeg nem az, hogy a fiatalság is szóhoz jut. Úgy kell szóhoz jutnia, hogy új ötletei is vannak. Igazi akaratot a változások elmélyítésére nem látok, pedig az országnak erre van szüksége” – adott hangot aggodalmának Oscar Chepe Espinoza közgazdász.
Ebben a ciklusban a nemzetgyűlés Miguel Diaz-Canelt választotta meg első elnökhelyettessé. A villamosmérnök végzettségű volt felsőoktatási miniszter a kubai politikai életben a legmagasabb rangú politikus, aki közvetlenül nem vett részt az 1959-es kubai forradalomban.
Raúl Castro 2006-ban vette át az irányítást beteg testvérétől, azóta egy sor gazdasági és társadalmi reformot hajtott végre, de az országot továbbra is egy párt irányítja.
