Számos előzménye volt az orosz-ukrán háborúnak. Nyilvánvaló, hogy nem 2 testvéri nép közötti ellentétről van szó, hanem a Nyugat és a Kelet összecsapásáról, ami az új világrend alapjait hivatott megteremteni.
A Kijevi Rusz a kelet-európai térség első szervezett állama volt. A 9. század végén jött létre, és a mai Fehéroroszország, illetve Oroszország kulturális, valamint történelmi előzményének tekinthető.
A mai Ukrajna elődje szuverén államként alig három évig állt fenn, 1917 és 1920 között. A történelem folyamán a mindössze néhány tízezer négyzetkilométernyi, ukránok lakta terület ajándékba kapott térségekkel gazdagodott.
A legnagyobb területeket az orosz cárok, illetve a kommunista vezetők, Lenin, Sztálin és Hruscsov adták át az ukránoknak.
Az ország csak 1991-ben vállt függetlenné, a Szovjetunió szétesésével. Vagyis egy fiatal államról van szó, amelynek népesség szerinti összetétele vegyes.
A kistestvér Ukrajna a mindenkori nagytestvér, Moszkva árnyékában élt. Önálló államként kezdetben papíron független, de oroszbarát elnökei voltak, majd a 2004-es Narancsos forradalommal Ukrajna élére először került Nyugat-párti vezető Viktor Juscsenko személyében, akit viszont szintén egy oroszbarát elnök, Viktor Janukovics követett az elnöki poszton.
Miután az Egyesült Államok külügyi államtitkára kvázi elismerte, hogy Washington több mint 5 milliárd dollárt fektetett abba, hogy megpuccsolják a Janukovics-rezsimet, és kirobbantsák a véres majdani akciósorozatot, Oroszország lépett.
Elcsatolta egy vitatott népszavazás során a Krím-félszigetet, és segítette a függetlenségükért küzdő, oroszajkú szakadárokat. Azokat a Moszkva-párti, többségében Kelet-Ukrajnában élő embereket, akiket 2014 óta szisztematikusan, ezrével mészárolt le a kijevi rezsim.
Miután a franciák, a németek és az ukránok is elismerték, hogy időhúzás céljából fogadták el az úgynevezett Minszki megállapodásokat, hogy nyugati fegyvereket, felszereléseket szállítsanak Ukrajnába, és kiképezzék a kijevi kormányerőket, Moszkva újabb döntést hozott.
Mindehhez hozzájárult a Kreml részéről az, hogy Moszkva évtizedeken keresztül kérte a NATO-t, hogy a katonai szervezet ne menjen közelebb a Föderáció határaihoz, és ne telepítsen rakétákat a szomszédos országokba, amelyek veszélyt jelenthetnek Oroszországra.
A fegyveres konfliktus közvetlen előzménye hivatalosan az volt, amikor Moszkva elismerte a Donyecki és Luhanszki Köztársaságok függetlenségét.
Adás:
Borítókép: tüntetők Kijev főterén, a Majdanon 2014 januárjában (Shutterstock)
