Sok más nyugati konzervatív politikustól kérdeztem, amit tőle, de ő volt az első, aki szépítés nélkül, teljesen őszintén válaszolta meg a legnehezebb kérdést, amit a migráció és a szélsőbaloldal által padlóra fektetett nemzetek még józan politikusainak feltehet az ember. Tudniillik én már nem hiszem, hogy ezek a társadalmak újraépíthetők, meggyógyíthatók, újra europanizálhatók és újra keresztény nemzetekké formálhatók. Sajnos az olyan nemzetek, mint a britek, a franciák, a németek, a spanyolok vagy a hollandok már átestek a vízválasztón, és földrajzilag ugyan igen, de kulturálisan, erkölcsileg már egyre kisebb mértékben tartoznak a történelmi európai nemzetek közé.
Évekkel ezelőtt feltettem a kérdést Geert Wilders holland politikusnak, hogy szerinte Hollandia még megmenthető-e, amire ő úgy válaszolt: igen, neki hinnie kell abban, hogy ez így van, különben nem lenne értelme politizálni. Én ezt amolyan elkönyvelhető politikai csavar válasznak fogadtam el, de meggyőzni nem tudott arról, hogy tényleg van járható kiút nemzete számára ebből a multikulturális történelemtipró roncsderbiből. Ha végigmegy az ember Malmö, Berlin, Párizs, London vagy Brüsszel egyes negyedein, az egyetlen következtetés, amit az ott látottakból le tud vonni, az az, hogy sakk-matt, vége, ez jóvátehetetlen, újraéleszthetetlen.
Feltettem tehát a kérdést Tertsch úrnak is: „Mindig van egy fordulópont, amely után a károkat már nem lehet visszafordítani. Európa felismerhetetlen a néhány évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest, és ez a hanyatlás a jelek szerint egyre gyorsul, néhány hazafias párt sikere ellenére is. Ön hazájában azért küzd, hogy pusztán lelassítsa ezt a hanyatlást, vagy olyan eszközök birtokában van, amelyekkel visszahozhatja országát a szakadék széléről?” A spanyol képviselő válasza váratlanul megnyugtató volt. Valaki ugyanis itt végre kimondta, hogy ha Nyugat-Európát fel akarjuk szabadítani az iszlamista-marxista megszállás alól, akkor már messze nem lesz elég a régi európai demokratikus konszenzuson és polgári erkölcsökön alapuló eszköztár. Aminek meg kell történnie felkavaró, tragikus és radikális lesz. De ez az ára annak, ha túl akarjuk élni egy ostoba politikai generáció hibáinak, árulásának következményeit.
Tertsch szerint a megoldás nagyon-nagyon nehéz lesz, de van. Kétségtelen, hogy ez egy traumatikus folyamat lesz, mivel egyes országokban már átlépték azt a határt, amikor humánus módszerrel lehetett volna a problémát kezelni. Ennek ellenére, állítja a spanyol politikus, ezt meg kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy nemzeteink, európai civilizációnk túléljenek. Kétségtelenül számítanunk kell összetűzésekre, de a totális tolerancia politikája már nem fog működni – ez eddig is csak a totális intoleranciához vezetett el bennünket. Felemésztettek minket az ide importált barbár, totalitariánus, kegyetlen kultúrák, ezért kell kitermelnünk a politikai akaratot, amely kiépíti a védelmi sáncot a civilizációnk körül, nyilatkozott Hermann Tertsch.
Amilyen felkavaró ez a válasz, annyira megnyugtató is. Vannak tehát a nyugati migránsországokban még nemzeti politikusok, akik értik, hogy mi az ára egy európai rekonkvisztának, hogy egy ide illő spanyol történelmi fogalommal éljek. A régi demokratikus módszerek csak egy demokratikusan gondolkodó társadalomban működhettek, amelyben mindenki értette, hogy kötelessége betartani a szabályokat vagy következményekkel kell számolnia, ha ezeket megkerüli. A mai nyugati országok parallel társadalmaiban élő, idegen lobogókat lengető, a befogadót nemzetek történelmi szimbólumait romboló kultúrák nem így gondolkoznak. Nekik ez nem érdekük. Értik, hogy egyes országokban már átestek azon a kritikus tömegen, ahol a befogadó ország nemcsak értékeit, de törvényeit sem lehet köztük érvényesíteni. Csak az erő és a kényszer, ami némileg még mederben tartja ezeket az óriási, milliós tömegeket, de a radikális baloldali politikai szövetségeseik jóvoltából ettől is már egyre kevésbé kell tartaniuk.
Ha jól olvasom ki a spanyol politikus szavainak értelmét, a Csipkerózsika-álmukból lassan felébredő európai nemzetek csak pontosan olyan mértékben kötelesek tekintettel lenni az erőszakos, betolakodó migránskultúrák iránt, amilyen mértékben vannak azok tekintettel a mi érdekeinkre. Tehát semennyire. A kérés, magyarázás, integráció, érvelés korának vége. Trump Amerikájában ezt már a jelek szerint megértették. Európa ezzel szemben még mindig úgy tesz, mintha nem csak megoldás nem lenne, de probléma sem. És teljesen nyilvánvaló, hogy minél tovább él túl az uniós intézményekben a merkelizmus efféle ostoba szelleme, annál fájdalmasabb lesz a megoldás az így generált európai hanyatlásra.
Tertsch úréknak is jelenleg csak egy nem túl ütős tizenöt százalékos választói támogatottsággal kell egyelőre dolgozniuk Spanyolországban. De ha valami csoda során mégis felébred Nyugat-Európa megszállt nemzeteinek többsége, az ébredés traumatikus lesz és politikai-történelmi szempontból rendkívül költséges. Jó, humánus megoldás erre a katasztrófára már sajnos nincs. De ami van, kétségtelenül jobb, mint az, ami a nyugati nemzetekre vár, ha hamarosan nem cselekszenek.
Forrás: Magyar Nemzet/Deme Dániel
Fotó: Canva
