A luxembourgi meghallgatás az Európai Bizottság álláspontjának ismertetésével kezdődött, amely szerint elfogadhatatlanok az alperes kormányok jogi érvei.
A brüsszeli testületet képviselő Zuzana Maluskova perbeszédében kiemelte, hogy a precedens nélküli migrációs válsághelyzetre reagálva az uniós belügyminiszterek által létrehozott szolidaritási mechanizmus jogszerűségét már korábban megállapították, az nem vita tárgya.
Aláhúzta, hogy az érintett tagállamok érvelése nem elfogadható, miszerint a tanácsi határozat végrehajtása veszélyt jelentett volna a nemzetbiztonságra, ugyanis gondosan figyelembe vették a biztonsági aggályokat, a helyi hatóságok megfelelő indoklással megtagadhatták volna az egyes jelöltek áthelyezését.
Hozzátette, elutasítják azt az érvet, amelynek alapja, hogy a kérdéses intézkedés már nem volt végrehajtható a kötelezettségszegési eljárások megindítása után a határozat korlátozott, kétéves határideje miatt.
Rendkívül fontos, hogy az ítélet megerősítse azt az elvet, hogy a kötelezettségeknek eleget kell tenni, ez a közösségi jog érvényesülésének sarokköve. Ellenkező esetben a verdikt hátrányos érintené az uniós alapjogok tiszteletben tartását - mondta Maluskova, az Európai Unió alapját jelentő szolidaritás fontosságát emlegetve.
Fehér Miklós Zoltán, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője a magyar kormány képviseletében leszögezte, hogy elfogadhatatlan és megalapozatlan az Európai Bizottság keresete. Mint mondta, önkényesen, politikai megfontolások alapján, jogsértő módon kezdeményeztek eljárást az érintettek ellen, miközben más tagországok sem teljesítették kötelezettségeiket. Vannak olyan államok, amelyek a számukra előírt áthelyezéseknek mindössze 1-2 százalékát teljesítették, mégsem kerültek bíróság elé - mutatott rá, azon véleményének adva hangot, hogy bűnbakképzésről van szó.
Megjegyezte, hogy az áthelyezések alig több mint harmada teljesült, ha Csehország, Lengyelország és Magyarország maximálisan eleget is tesz a határozatnak, ezen arány akkor sem érné el a célkitűzések felét sem.
Kiemelte: amennyiben a törvényszék mégis elfogadhatónak ítéli a keresetet, az a magyar kormány álláspontja szerint akkor is megalapozatlan, mivel úgy véli, hogy a tagállamoknak jogukban áll elutasítani vagy korlátozni relokációs kötelezettségeiket, ha azok veszélyt jelentenek a belső biztonságra és a közrendre.
Az alapszerződés értelmében a nemzetbiztonság megőrzése az egyes tagországok kizárólagos feladata, másodlagos uniós jogi aktus nem vonhatja el ezt a hatáskört - jelentette ki a főosztályvezető.
"A kormány úgy látja, hogy a biztonsági és közrendi kérdések kezelése a konkrét időszakban kizárólag a határozat végrehajtásának mellőzésével volt lehetséges" - fogalmazott, hozzátéve, hogy szerinte egy esetleges elmarasztaló ítélet már csak a határozat időbeli hatályának lejárta miatt sem lenne értelmezhető.
Hasonló érvelést adott elő a lengyel kormány képviselője is, aki főként a biztonsági dimenzióról beszélt. Mint elmondta, országa kísérletet tett a végrehajtásra, de kiderült, ez esetben a hatóságok nem tudnák megfelelően garantálni a közrend és a belső biztonság megőrzésére vonatkozó feladataik ellátását, mivel az áthelyezésre váró menedékkérők személyazonosságát nehéz volt megállapítani, gyakran hamisított okmányokkal rendelkeztek, vagy még azzal sem, így nem voltak kizárhatók bizonyos kockázatok.
Bennfentes források szerint Eleanor Sharpston, az illetékes brit főtanácsnok akár már nyáron közzéteheti indítványát az ügyben, ezt követi majd az ítélet.
Az Európai Bizottság 2017 júniusában indított jogsértési eljárást a három ország ellen, amiért nem hajtották végre az eredetileg még 120 ezer, később mintegy 98 ezer Görögországban és Olaszországban tartózkodó menedékkérő áthelyezését célzó mechanizmus létrehozásáról szóló döntést.
A határozatot minősített többséggel, mások mellett Magyarország és Szlovákia tiltakozása ellenére fogadták el az uniós belügyminiszterek 2015 szeptemberében.
MTI
