Fontos szerepe volt a kommunista tábor megosztásában, a hidegháborús fegyver-korlátozási szerződések létrehozásában, és a vietnami háború lezárásában. Bár Nobel-békedíjat kapott, bírálói szerint háborús bűnökért is felelős.
A Kissinger család 1938-ban a németországi Fürth városából menekült el a zsidóellenes politika miatt. Az Egyesült Államokban telepedtek le, ahol Kissinger gyárban dolgozott és esti tagozaton kezdte a főiskolát.
Húszévesen katonai szolgálatra hívták be, 1946-ig Németországban kihallgatóként és tolmácsként tevékenykedett.
Leszerelése után elvégezte a Harvard egyetemet, könyvet írt, majd 1955-től dolgozott a kormányszerveknek.
Nixon elnök 1968-ban kérte fel a nemzetbiztonsági főtanácsadójának, 1973-ban pedig külügyminiszter lett. Szinte minden fontos döntés meghozatalakor befolyásolta Nixont, akihez éjjel-nappal szabad bejárása volt.
Legnagyobb érdemének azt tartják, hogy megszervezte Nixon kínai látogatását 1972-ben, ezzel leválasztva a kommunista Kínát az ugyancsak kommunista Szovjetunióról.
Nagy szerepet játszott az amerikai-szovjet fegyverzetellenőrzési és fegyverzetkorlátozási megállapodások kidolgozásában.
Ő irányította a vietnami háború befejezését eredményező béketárgyalásokat is, amiért 1973-ban Nobel-békedíjat kapott. A döntés hatalmas vihart kavart, a vele együtt kitüntetett vietnami külügyminiszter visszautasította az elismerést, a Nobel-békedíj bizottság két tagja pedig lemondott.