Soha nem látott gazdasági nehézségeket okoz a koronavírus-járvány, a problémákat világszerte újabb és újabb módszerekkel igyekeznek megoldani a kormányok. Azonban a válság a devizaárfolyam-változásokkal együtt támadási felületet nyújt a tőzsdespekulánsoknak. A forint sem úszta meg az elmúlt időszakban a támadásokat, az erős spekulációs akciók miatt a magyar jegybanknak is közbe kellett avatkoznia. A spekuláció nagy hasznot hozhat a befektetőknek, ugyanakkor teljes gazdaságokat hozhat nehéz helyzetbe, vagyis: amikor eredményt hoz, az ritkán mondható morálisan helyénvalónak. Az egyik leghírhedtebb spekuláns Soros György.
Ígéretes üzletember
Soros György neve magyar származása és hazai tevékenysége miatt már rég ismert volt itthon, a világban azonban sokáig csak egy volt a sikeres alapkezelők közül. 1992-ben azonban egyik napról a másikra megismerte nevét a világ, amikor az egyébként rosszul menedzselt angol font leértékelését kikényszerítette, és ezen akkoriban példátlan összeget keresett.
Soros története viszonylag ismert. A második világháború után Magyarországról először Angliába ment, ahol a London School of Economics hallgatója volt, majd továbbutazott a világ pénzügyi központjába, New Yorkba, ahol befektetési bankár lett. Sikerein felbuzdulva megalapította saját alapkezelőjét Soros Fund Management néven, a leghíresebb kezelt alap a Quantum Fund volt. Ez több mint negyven éven keresztül éves szinten átlagosan 20 százalékos hozamot biztosított befektetőinek, mielőtt 2011-ben visszaalakult családi vállalkozássá.
Az elhíresült, avagy inkább hírhedt angol font elleni spekulációt máig is minden idők legnagyobb devizaügyletének tartják. De vajon hogyan lehet, hogy a világ akkor negyedik legnagyobb valutájával ilyen üzletet lehetett csinálni?
Az esemény előzményeként érdemes felidézni, hogy az euró megalkotása előtt, már 1979-ben létrehoztak egy európai árfolyamrögzítési rendszert, az ERM-et, amelyen belül a valuták árfolyamát a legerősebb tagvalutához, egyben a világ harmadik legnagyobb valutájához (a dollár és a jen után), a nyugatnémet márkához kötötték. 1990-ben Nagy-Britannia is úgy döntött, hogy csatlakozik a mechanizmushoz, mivel akkor még ők is úgy gondolták, hogy csatlakozni fognak az épp tervezés alatt álló közös európai pénzhez, az euróhoz. A nyugatnémet márka akkor lett össznémet márka a német egyesülés által, a font árfolyama 2,95 márka lett, és a szabályok szerint az árfolyam ehhez képest 6 százalékkal mozdulhatott el mindkét irányba.
Sebezhető gazdaság
Volt azonban egy komoly probléma, mégpedig az, hogy Nagy-Britannia gazdasági helyzete nem volt épp a legrózsásabb: magas volt a munkanélküliség és az infláció, amihez alacsony termelékenység társult. Mindez gyengébb valutát igényelt volna, a fontot azonban a fundamentumok által indokolthoz képest túl magasra értékelve vitték be az ERM-be. Miután az inflációt rövid távon nem tudták leszorítani, az árfolyam egyre inkább tarthatatlanná vált.
Nyilvánvaló volt, hogy elkerülhetetlen lesz a leértékelés, ha csak a szigetország nem tesz más, a gazdasági egyensúly irányába mutató lépést. A helyzet pedig, mint minden hasonló eset, felkeltette a spekulánsok figyelmét. Jól tudták, hogy ha egy fix árfolyamhatárt sokáig véd egy jegybank, de aztán fel kell azt adnia, óriási árfolyammozgás következik, amin nagyot lehet kaszálni. Persze ha mégis sikerül megvédeni a sávot, akkor a próbálkozók jelentős veszteséget szenvedhetnek el.
A font elleni ügyletbe Soros a Quantum Fund alapjával 1992 nyarán szállt be, kollégái elmondása szerint másfél milliárd dollár értékű short pozíciót nyitott. A spekuláció alapja az volt, hogy Sorosék a fontban felvett kölcsönöket márkára váltották, illetve a devizapiacokon is fontot adtak el és márkát vásároltak. A brit jegybank emelni kezdte a kamatot, de látta, hogy így nagyon megdrágul a font árfolyamának megvédése. – Volt egy erős érzetünk, hogy ez már a végjáték – fogalmazott Soros a BBC-nek adott interjújában – szóval ahelyett, hogy visszaléptünk volna, ez egy meghívás volt, hogy kapcsoljunk rá és adjunk el annyi [fontot], amennyit csak tudunk.
Ekkor azonban egyes német gazdaságpolitikusok is elkövettek egy komoly baklövést: az árfolyam esetleges őszi kiigazításáról kezdtek beszélni. Ez olaj volt a tűzre, így a spekuláció kockázata csökkenni kezdett.
Lecsapott a lehetőségre
Soros György nem is tétlenkedett: a másfél milliárd dolláros pozíciót szeptember közepére tízmilliárdosra növelte. Úgy számolt, hogy ha a brit kormány minden forrását bevetve megőrzi az árfolyamot, akkor sem vár rá túl nagy veszteség. Sokkal nagyobb valószínűséggel következhetett be viszont az a forgatókönyv, amely szerint a brit jegybank nem tartja fenn bármilyen áron a túlértékelt árfolyamot – ez pedig óriási nyereséggel kecsegtetett a spekulánsnak. Ahogyan a befektetési piacokon mondják: jónak tartotta a kockázat/hozam arányt.
Az angol jegybank egy darabig próbálta menteni a helyzetet, több alkalommal is emelt a kamatlábakon, azonban az ehhez kapcsolódó kiadásokat már nem tudták finanszírozni. Szeptember 16-án a brit kormány meghányta-vetette a kérdést, és arra jutott, hogy több kárt jelentene a túlértékelt árfolyam erőltetett fenntartása, mintha kilépnek az ERM-ből. Ezért beszüntették az akciót, és szabadon engedték az árfolyamot. A folyamatba belebukott a pénzügyminiszter, a font zuhanása akkora volt, hogy időnként nem is lehetett követni, hol áll a piac, ezért sok valutaváltó kiírta, hogy egyáltalán nem vesz fontot. Ezt követően beállt a piac, a font nagyjából 15 százalékkal lett olcsóbb a márkához képest. Soros pedig lezárta a gigantikus pozíciót (ezzel jelentősen erősítve a kezdetben túl mélyre zuhant fontot), és bezsebelte a pontosan senki által nem ismert, de minden vélemény szerint jóval egymilliárd dollár feletti nyereséget.
