Ki írta alá, és volt-e rá jogosultsága – Bihari Krisztina szerint ez a fő kérdés számos autós devizahitel, illetve lízingszerződésnél. Sok esetben ugyanis nem a pénzintézet vagy a lízingcég, hanem a gépjármű-kereskedő szignózta a megállapodást. Márpedig jogerős bírósági ítéletek mondják ki: nem minden ügynöknek volt erre joga, ezért nem is érvényes minden szerződés. „Több olyan jogerős döntés van az ország különböző törvényszékein, illetve ítélőtábláin, amelyek kimondták, hogy ezek érvénytelen szerződések” – jelentette ki az ügyvéd.

Vannak azonban olyan jogerős döntések is, amelyek ezzel ellentétesek. „Azt mondják ezek a bírói döntések, hogy utólagosan – tehát akár a perben is – jóváhagyhatja Mari néni, Jóska bácsi aláírását az adott lízingcég. Álláspontom szerint itt kellene a jogalkotónak vagy akár a Kúriának jogegységi döntést hoznia, hogy valójában az álképviselet szabályai érvényesek-e egy aláírás pótlására. Ugyanis én azt állítom, hogy ezek a szerződések a lízingcégek részéről nincsenek aláírva” – mondta Bihari Krisztina.

A Magyar Lízingszövetség főtitkára vitatja ezt. „A piacon az volt a bevett gyakorlat, hogy az autókereskedők úgynevezett B típusú ügynökök voltak. Ez azt jelenti, hogy képviselhették a lízingcéget, értékesíthették a terméket, közreműködhettek. Hogy a szerződést aláírhatták, az mindig egy alkalmazottnak a nevére szóló, a Ptk. szabályai szerinti egyszeri meghatalmazást jelent. Tehát nem az autókereskedő volt meghatalmazva, és nem azért, mert ügynök, hanem az autókereskedőnél valamelyik munkatárs, akár több is” – mondta a Hír TV-nek Lévai Gábor.

Így érvel az MNB is, amelytől mintegy nyolcvan autóhiteles kért nemrég állásfoglalást. A jegybank szerint az, hogy egy autókereskedésnek nem volt jogosultsága ügynökként hitelszerződést kötni a pénzintézet helyett, még nem jelenti azt, hogy a megkötött szerződés érvénytelen. Az autókereskedő ugyanis szerintük egyedi felhatalmazás alapján is eljárhatott.

Tekintse meg a Bruttó teljes adását!