A világ a fosszilis energiában látja a jövőt
A szakértő felhívta a figyelmet, hogy napi 103 millió hordóval 2024-ben ismét új rekordot döntött a világ olajfogyasztása. Ez tovább nő, a Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése alapján 2025-ben újabb 1,1 millió hordóval, 2026-ban pedig ismét több mint 1 millió hordóval emelkedik majd a globális olajkereslet, a sokszor beharangozott „tetőzés” tehát még várat magára. A szénfelhasználás is nő. Kína 2024-ben zsinórban kilencedszerre is bejelentette, hogy idén több szenet fog felhasználni, mint az előző évben. Az ázsiai állam már most is a világ teljes szénfogyasztásának a felét adja. India pedig azt tervezi, hogy 2030-ig megduplázza az acéltermelését, ahol szintén a klímaszennyező szénalapú termelés lesz a meghatározó.
Az Európai Unión kívüli világ döntően gázalapú jövőre készül, Kanadától Ghánáig versenyeznek a vállalatok, hogy a lehető leggyorsabban futtassák fel a kitermelést a lehető legalacsonyabb áron. Az Egyesült Államok már most a világ első számú gáztermelője és exportőre, de Észak-Amerika kapacitása pár éven belül megduplázódik, a világ LNG-termelési kapacitása pedig 2028-ra 40 százalékkal bővül. Tatár Mihály kiemeli, hogy az Európai Unió nemcsak az atomerőművek építésében, de a nukleáris innovációban is lemaradt. Az elmúlt 10 évben Kína 37 atomerőművet épített, amelyek technikai színvonala egyre magasabb. A világ fókusza a legfontosabbnak tartott piacok, technológiák dominálására és a maximális versenyképességre került, márpedig ezek egyik kritikus tényezője a nagy volumenű, olcsó és időjárásfüggetlen energia.
Az Európai Unió nyílegyenest a másik irányba megy, mint a világ többi része
A globális energetikai trendek már Donald Trump győzelme előtt is határozottan egy másik jövő felé tartottak, mint amit a zöldek által dominált európai gazdaságpolitika elképzelt. Az EU energiapolitikája mindent egy lapra tesz fel, mert úgy gondolja, látja a jövőt. Jobban, mint a piac, és jobban, mint bármely vetélytársa a világon. Brüsszel úgy tesz, mintha a siker egyetlen igazi fokmérője a dekarbonizáció sebessége lenne. Ha nem kerül sor időben a most törvényekbe és határidőkbe bebetonozott európai zöldátállási stratégia felülvizsgálatára, a kontinens gazdasági térvesztése még nagyobb lendületet vesz majd.
Forrás: Világgazdaság
Fotó: Canva
