Az olaszok jövőjét és életszínvonalát félti az Európai Bizottság. A testület aggályosnak minősítette az olasz kormány 2019-es költségvetési tervezetét, mert szerintük nem felel meg az uniós szabályoknak, ráadásul az eurozóna stabilitását is veszélyezteti.
„Nem látjuk, hogy hogyan növelné ez az állandó sebezhetőség a gazdasági szuverenitást. Sokkal inkább úgy gondolom, hogy ez egyre több megszorítással járna. Félő, hogy amit az olasz kormány letett az asztalra, azzal az ország alvajáróként menetelne az instabilitásba. Remélem, ezt a kockázatot elkerülhetjük, hiszen végeredményben az olasz emberek jóléte és jövője forog kockán” – mondta Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság alelnöke.
Az olasz kormány a terv szerint 2,4 százalékra növelné az ország költségvetési hiányát 2019-ben. A kiadásokat azzal magyarázza, hogy beruházásokra van szükség ahhoz, hogy a lomha gazdaság fellendüljön. Az EU már októberben elutasította a benyújtott tervezetet, arra hivatkozva, hogy nem támogatja a további kiköltekezést. Az ország államadóssága a GDP 131 százaléka, ami a második legmagasabb arány az EU-ban.
„Az adósságkritériumot nem-teljesítettnek tekintjük. Ez alapján túlzott hiány esetén követendő eljárást irányozunk elő. Szeretném hangsúlyozni, hogy Olaszország helyzete közösségi érdek. Az euró-térség országai egy csapathoz tartoznak, így ugyanazon szabályok szerint kell játszaniuk. Ezek a szabályok azért jöttek létre, hogy minket védjenek, biztonságot, stabilitást, és kölcsönös bizalmat nyújtsanak” – tette hozzá Valdis Dombrovskis.
Sok olasz attól fél, hogy az emberek fizetik meg a Brüsszel és Róma közötti vita árát.
„Nagyon aggódunk, mert problémát jelent, hogy nő az államadósság. Ki fogja ezt a nap végén megfizetni? Nem szabad, hogy a bérből és fizetésből élők, de a munkavállalóknak többe fog kerülni” – véli egy római építész.
A túlzottdeficit-eljárás már januárban is megindulhat. A kiszabott büntetés pedig a 3,4 milliárd eurót is elérheti. Olaszország államadóssága a GDP 131 százaléka, ami a második legmagasabb arány az EU-ban. Ez az első alkalom, hogy visszautasították valamelyik tagállam költségvetését.