Bár Brüsszelben tagadják, az ukrajnai háborút megállítani hivatott szankciók miatt került előtérbe Európa energiaellátásában a cseppfolyósított földgáz, az LNG. Az amerikaiak által preferált technológia korábban azért lett fontos, mert a becslések szerint 2050-ig megnégyszereződik a globális energiaigény.
Az LNG-t rugalmasabban lehet szállítani és befogadni, mint a fixált csővezetékeken haladó földgázt, így bárhová eljuttatható, ahol a befogadás feltételeit megteremtik. Csakhogy - és itt jön a csavar - a feltételek megteremtése nem néhány hónapos munka, hanem több éves folyamat, költséges beruházásokat igényel, és az átállás közben továbbra is garantálni kell az ellátásbiztonságot.
A most megszavazott gázársapka rendelkezés pedig éppen ellenkező irányba hat.
Lévai Emese kutató mérnök friss tanulmányában vizsgálta az LNG szerepét az európai energiabiztonság területén a jelenlegi helyzetben.
Korábban a teljes európai behozatal közel 40 százaléka Oroszországból származott, ezt váltaná ki az LNG, elsősorban Amerikából, de növekedett a beszállítás Katarból, Egyiptomból, Norvégiából, Peruból és Angolából is. A legnagyobb amerikai LNG-beszállító, a Cheniere jelenleg is bővíti a kapacitásait, hogy minél több gázt tudjon világszerte exportálni, elsődleges piacának Európára számít. Csakhogy az amerikai és az európai gáztőzsde közt jelentős különbség van az árazásban.
Az amerikai Cheniere cég a Henry Hub tőzsdén 33 euró/megawattórát határoz meg a hosszútávú szerződéseiben, a holland TTF gáztőzsde viszont 140 euro/megawattóra környékén mozog. A árkülönbségből a feldolgozó cégek profitálnak: 100-110 euro hasznot könyvelhetnek el LNG megawattóránként - hívta fel a figyelmet az Oeconomus legfrissebb tanulmánya. Miközben az európai lakosság és európai cégek többszörösét fizetik a gázért, a francia Total Energies és a spanyol Naturgy is ötször magasabb bevételt könyvelt el a gázkereskedésből, mint tavaly.
