Egy vidám, balatoni kikapcsolódásról utazott haza Kerékgyártó Gyula, a férfi felesége és barátai, amikor hatalmas dugóba kerültek egy vasúti átjáró előtt a Tolna megyei Simontornya közelében. Annak ellenére, hogy a sor szinte lépésben haladt, a Gyula előtti sofőr hatalmas hibát követett el: ráhajtott a sínekre, a sorompó pedig halálos ketrecbe zárta. A sofőr ezután teljesen lefagyott, a mögötte várakozó Gyula viszont a tettek mezejére lépett, és új születésnappal ajándékozta meg a kocsiban ülő öt embert.
Lefagyott a sofőr
– Már azelőtt dudáltam és villogtam, hogy lecsukódott volna a sorompó, mert láttam, hogy baj lesz, és hogy nem fog beférni, a lámpa pedig pirosra váltott, de a fehér kis kocsiban ülő sofőr vagy lefagyott, vagy észre sem vette – mesélte a Borsnak Gyula. A férfi még hátra is tolatott, hogy helyet csináljon az életveszélyben lévő kocsinak, de a sofőr semmire nem reagált. A férfi ekkor vágódott ki az Audijából, és egyenesen a fagyott állapotban lévő vezetőhöz rohant.
Hiába dudáltam vagy villogtam, nem vette észre. Akkor már az előtte állónak is jeleztem, hogy álljon előrébb, aztán pedig már kiugrottam, és ott kiabáltam, hogy gyere hátra! De mintha a falnak beszéltem volna, a sorompó pedig lecsukódott
– elevenítette fel a horrorisztikus emlékeket.
Letörte a sorompót
A halálos másodpercek csak peregtek, a vonat pedig elemi erővel robogott a bajba jutott kocsi felé. A sofőrt ekkor kapott észbe, és tiszta erőből hátra tolatott, letörve a sorompót, majd gázt adott, és egyenesen előre tört.
– Letörte a sorompót, még jobban megijedt, és előre ment. Ekkor én odarohantam, és félredobtam a megrongálódott tárgyat – fűzte hozzá a hős megmentő.
Ezek után szinte másodpercekkel elszáguldott a vonat azon a helyen, ahol pillanatokkal korábban még a kocsi állt.
Gyuláék éppen egy közeli étterembe készültek, így az eset után a parkolóban állt meg, ahol döbbent barátai várakoztak rá.
– Vártuk, hogy visszajön, ha másért nem, hát a sorompó miatt, amit megrongált, de semmi. Elhajtott – ingatta a fejét a férfi. A rendszámra nem emlékszik, sem arra, hogy milyen kocsi lehetett.
– Nem ez járt a fejemben, csak az, hogy az életüket mentsem. Csak annyira emlékszem, hogy a sofőr szemüveget viselt, mert egy pillanatra összevillant a tekintetünk a visszapillantóba.
Sztrókból lábadozik a megmentő
Gyula a mai napig sem tudja, mi lelte a sofőrt.
– El sem tudom képzelni, hogy úgy ráhajtok a sínekre, nem nézek szét, főleg, ha utasokat viszek. Márpedig az autó tele volt – szögezte le. A kocsi sofőrje és utasai így Gyulának köszönhetően a második születésnapjukat ünnepelték, ugyanis ha a férfi nem száll ki, és kiált rá a sokkos vezetőre, hatalmas tragédia lett volna. Mint mondja, neki természetes és ösztönös cselekedet volt a hősies viselkedés. Pedig ő maga is kemény életszakaszon ment át: sztrókot kapott, és a történtek előtt nem sokkal engedték ki a kórházból, még mindig táppénzen lábadozik. A barátokkal pedig éppen ezt ünnepelték és pihenték volna ki.
– Nekem ez természetes volt, ha a dudára nem reagál, kiugrok a kocsiból.
A lányom erre azt mondta, hogy az égiek hoztak engem vissza, és ők küldtek most ide. Meg sem fordult a fejemben, hogy máshogy cselekedjek.
Borsonline
