Modern stílus, hagyományos módon, kékfestéssel készült anyagokkal - divatbemutatót is tartottak a pápai Kékfestő Múzeumban, ahol átadták a kékfestést szellemi kulturális örökséggé nyilvánító UNESCO-dokumentumot.
„A kékfestés ősi, és igen összetett kézműves hagyomány. Térben és időben hosszú utat tett meg, míg az indigófesték felfedezése révén a festés technikája Indiából Nyugat-Európába vándorolt, hogy itt aztán önálló életre keljen, és bejárjon egy csodálatos, az emberiség kultúr- és divattörténetével párhuzamos utat.”– nyilatkozta Krucsainé Herter Anikó, az EMMI kulturális ügyekért felelős helyettes államtitkára. A tanúsítványt megkapta mind a hat magyarországi kékfestő műhely.
„Selymet kezdtünk el festeni, gyönyörűen fogja az indigó bizonyos fajtáját” Mindig kísérleteznek, de a mai napig a régi eszközökkel, mintákkal dolgoznak a Tolnai Kékfestő Műhelyben, ahol már a hatodik generáció Horváth Tibor és felesége, akik a gyerekeiknek adják át a tudást.
„A fehér vászon van kifőzve, tehát arra dolgozunk, arra van egy speciális anyag, úgynevezett pap, amivel a mintát fölvisszük, több száz éves mintakészlettel, rézveretű, fafaragású mintákkal, ez az anyag, ez takar, fölviszi a mintát, és egy részt ugye eltakar, utána kerül vagy indigóba, vagy indantél festéssel”– mutatja Horváth Tibor kékfestő népi iparművész. A kékfestés tavaly novemberben lett a világörökség része, a jelölést Magyarország, Németország, Ausztria, Csehország és Szlovákia közösen nyújtotta be.
