Az Óbudán felállított központi emlékműnél tartott megemlékezésen a pénzügyminiszter kiemelte: több mint 100 ezer embert vittek el a Kárpát-medencéből, harmaduk soha nem tért vissza, de adósok a pontos számadatokkal is.
Elmondta: egy rettenetes idő rettenetes eseményére emlékeznek, amelyről már 1944 decemberében megjelent a parancs, és a német származású munkaképes embereket elkezdték mozgósítani, hadbírósággal fenyegetve az ellenszegülőket.
Mivel németekből nem sikerült elegendő embert összeszedni, a gyanútlan lakosokat kezdték „összeszedni” azzal a mondással, hogy egy kis munkára viszik el őket. Ez azonban hazugság volt és ezt a katonák is tudták: internálásra küldtek magyarokat, németeket, ruszinokat és szlovákokat – mondta Varga Mihály. Hozzátette, aki visszatért, nem beszélhetett arról, ami történt. „Dermesztő csönd volt az emlékezés” – fogalmazott.
„A korábbi kormányok csak kegyesen tudomásul vették”
Menczer Erzsébet volt fideszes országgyűlési képviselő beszédében azt mondta, akik túlélték a haláltáborokat, a kitelepítést és hazatértek, nem beszélhettek arról, mi történt velük, azt ugyanis államtitokként, tévedésként aposztrofálták és megtorlással kellett szembe néznie annak, aki beszélni mert.
Hozzátette: merőben megváltoztatta ezt a helyzetet az, hogy a parlament az ő kezdeményezésére jelentős többséggel 2012-ben emléknappá emelte az áldozatokra való emlékezést, mivel a korábbi kormányok mindössze annyit tettek, hogy „ kegyesen tudomásul vették” a szigorúan magán jellegű megemlékezéseket.
A rendezvény végén megkoszorúzták az Óbudán felállított emlékművet.
