Szemerei János arról beszélt: Jézus Krisztus születésével az ószövetségi ígéretek szerint a békesség fejedelme érkezik meg. Igaz, Jézus a békéjét, ahogy a tanítványainak mondja, nem úgy adja, ahogyan a világ. Az ő békességét nem gyilkos fegyverekkel teremtik meg és tartják fenn, de azt is hozzáteszi, hogy azért "ne nyugtalankodjék a ti szívetek".
Jézus a szeretetével "békélteti meg" ellenfeleit, akik ugyan az erőszak eszközeivel még őt magát is látványosan legyőzik, a végső győzelem mégis az övé lesz húsvétkor.
Nagyon fontos már karácsonykor látni az egész Krisztus-történetet, hiszen Jézus feltámadása felől érthető, hogy ki az, aki karácsonykor megszületett, aki eljött hozzánk a világra.
Szemerei János az elmúlt év legfontosabb evangélikus eseményének az egyházon belüli tisztújítást jelölte meg, hangsúlyozva, hogy az egész éves folyamat során a lelkészek és a püspökök kivételével minden tisztségre választás volt a gyülekezetekben, az egyházmegyékben, a kerületekben és országos egyházi szinten is.
Mozgalmas év volt - értékelt, és örömtelinek nevezte, hogy az általános tisztújítás során sok új ember, "friss erő" került be az egyházi vérkeringésbe, akik reményei szerint új színt, új szemléletet, új ötleteket és impulzusokat hoznak, mert arra az egyháznak mindig szüksége van.
E sorozat befejezése volt a november végi zsinat, ahol az országos tisztségviselők kaptak mandátumot. Azt is mondta: az elnök-püspöki tisztség, amelyre őt választották meg a következő hatéves ciklusra, az evangélikus egyházban nem jelent magasabb lépcsőfokot a hierarchiában, az elnök-püspök "első az egyenlők között", és hagyományosan a legrégebben hivatalban lévő püspök tölti be a posztot.
Megjegyezte: ettől csak akkor szoktak eltérni, ha a leghosszabb ideje hivatalban lévő püspök közel van már a nyugdíjazásához. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, akit az elnök-püspöki tisztségben vált, éppen ez okból, 2026 februárjában esedékes nyugdíjba vonulása miatt nem vállalta az újbóli jelölést.
Saját elnök-püspöki terveiről szólva hangsúlyozta, hogy mindenképpen a "vidék hangja" szeretne lenni. "Faluból származom, kis közösségben nőttem föl, szórványterületen voltam lelkész és esperes is", vagyis az egyház "végváraiban dolgoztam sokat" - fogalmazott, hozzátéve, hogy püspökként is az egyetlen vidéki központú egyházkerületet vezeti a három közül.
Ez nem lesz könnyű feladat, mert Budapestről nézve sokan nem látják, hogy vidéken is vannak értékes emberek, akik sokat hozzá tudnak tenni akár az egyházi, akár a társadalmi élet egészéhez - mondta.
Szemerei János kiemelten fontosnak tartja a kis gyülekezetek sorsát, amelyek egy része nagyon nehéz helyzetben van. Az elvándorlás a falvakból az evangélikusokat különösen rosszul érinti, hiszen nekik hosszú időn keresztül a falusi gyülekezetek jelentették a bázisukat. Olyannyira - jegyezte meg, hogy sokáig még a püspöki hivatalok is falvakban voltak, mert a városokban nem engedték őket megtelepedni.
Nagy kihívás, hogy hogyan tudják követni a falvak gyülekezeteiből más településekre elvándorlókat, főképp, hogy sokszor olyan helyre kerülnek, ahol nincs vagy kicsi az evangélikus közösség. Emellett természetesen a falvakban maradókat sem akarják magukra hagyni.
E folyamat jegyében indította el az evangélikus egyház jó néhány évvel ezelőtt a gyülekezetplántálási programját, hogy közösségbe szervezze főképpen a budapesti agglomerációba, de más nagyvárosok környékére betelepülő evangélikusokat - idézte fel.
Meglévő és a jövőben várhatóan komolyabbá váló problémaként említette az elnéptelenedő falvakban alig kihasználtan vagy üresen álló evangélikus templomokat. Az egyház inkább új szakrális funkciót keresne ezeknek az épületeknek, mintsem hogy eladja őket, mert a tulajdonosváltás esetén nem lesz befolyása arra, hogy milyen új, az eredeti funkciójával esetleg nem összeegyeztethető célra használják templomaikat.
A hívek számának csökkenéséről szólva megjegyezte: a népszámlálási adatokat tájékoztató jellegűnek tartják, és mivel a korábbinál sokkal nagyobb, 40 százalék volt a vallási kérdésre nem válaszolók aránya, kijelenthető, hogy azok szerint nemcsak az egyházhoz tartozók, de a hitüket nem gyakorlók száma is csökkent. A másik, amit a nem válaszolók aránya jelez, hogy az emberek ma már bátrabban, tudatosabban döntenek arról, hogy valamire akarnak-e válaszolni, vagy sem.
Az is mondta: a népszámlálási adathoz képest a személyi jövedelemadójuk 1 százalékát az evangélikus egyháznak felajánlók aránya évek óta, ha nem is túl nagy léptékben, de folyamatosan nő, miközben a korfa alapján elvileg csökkennie kéne.
A felajánlók között nyilván vannak olyan, az egyházhoz szorosan nem kötődő emberek, akik egyszer rendelkeztek, és - tekintve, hogy nem szüntették meg az automatikus felajánlást - később sem váltak ellenségessé az egyházzal. Ez pedig mégiscsak pozitív visszajelzés az egyház számára.
Szemerei János beszélt arról is: nagyon sokszor tapasztalják, hogy az embereknek nem Krisztussal van bajuk, hanem az egyházzal. Ezt persze egyházi vezetőként "nem jó ízlelgetni", de "jó érzéssel látjuk és tudjuk, hogy az, akiről tanúskodni próbálunk, sokaknak fontos, köztük olyanoknak is, akik az egyházzal vagy még nincsenek szoros kapcsolatban vagy valami miatt eltávolodtak tőle" .
"Valójában nekünk nem az egyházhoz kell az embereket vezetnünk, hanem Krisztushoz, és ha az egyház ezt meg tudja tenni, akkor betöltötte a küldetését" - fogalmazott az evangélikus püspök.
Forrás: MTI
Fotó: MTI
