Szarvas József a közösség fontosságát hangsúlyozta az Echo TV A nyolcas című műsorában. „A közösség a tükör, a szokásrend, a hagyomány, az ünnep, a hit” – mondta.
Szükség van templomra - tette hozzá. Az istenhit él. Itt van. De ahhoz kellenek terek, szakrális terek. A templom ennek ugyanolyan tere, mint otthon a konyha, ahol ott van az asztal, melyet körbe ül a család – fejtette ki.
A színművész úgy látja, van remény. Bár szétverték a kultúránkat, a nyelvünket, de vissza lehet találni a gyökerekhez. „Mert ő itt van. Nem szűnt meg, csak a hozzávaló viszonyunk lazult meg évtizedekkel ezelőtt” – fogalmazott.
Úgy véli, a kultúránk ott van a néplélekben, csak fel kell ébreszteni. Ezt pedig a parasztember tudja megtenni, mert irányíthatatlan, erős, független és tele van tudással. Olyan tudással, amiről ma már fogalmunk nincs. Régen a parasztember ismerte a faluja közösségét és a környezetét, ma pedig felszáll a buszra, ami elviszi egy környező nagyobb városba dolgozni, és nem ismeri a saját környékét, mert elvették a munkahelyét. A lelki fogalmai, az ünnepre való hajlandósága elkezd kopni. A templomba járó hajlandósága is kopik, bár jár templomba. Kötődne, csak a munkahelyét kellene visszaadni, mert a föld szakrális hely. A parasztember az összes ünnepét a munkához, a vetéshez, az aratáshoz köti – magyarázta.
A kultúra szerinte egy nagy gyűjtő fogalom, amelybe minden beletartozik. Úgy véli, nincs olyan, hogy jó kultúra, csak kultúra és ellenkultúra létezik. Kultúrát építeni abból a hiányérzetből lehet, ami abból ered, hogy nincsen kultúránk. Ezzel kezdeni kell valamit, ugyanakkor egy ilyen hátrányból szép győzni – jegyezte meg.
A nyelv az egyik legfontosabb része a kultúrának, mert a nyelv a legfontosabb kultúrahordozó és kultúraközvetítő kincsünk. Innen vizsgálva a nyelv kérdését, véleménye szerint óriási baj van, mert olyan szavakat használunk, mint a PC, vagyis nem arról beszélünk, amit gondolunk.
„A nyelv ebben a pillanatban, nem tölti be a kultúrahordozó, kultúraközvetítő szerepet, mert elveszik tőle. Bizonyos asztaltársaságoknál, ma kiröhögnek az olyan fogalmakért, mint az anya, az apa, nő, férfi, ünnep, barátság, felelősség, bajtársiasság. Miközben ezeket a szavakat kimondva, jó eséllyel, ugyanarra gondolunk.”
Szarvas József büszke arra, hogy magyar. Hozzátette, nem vitatkozik azokkal, akik megtiltják, hogy így érezzen.
„Mert, ha én nem szerethetem a hazámat, a nemzetemet, akkor az azt jelenti, hogy nem szerethetem a kultúrámat, a hőseimet, anyámat, apámat, nagyanyámat. Nem szerethetem a történelmemet, a költészetemet, (…), a gyerekeimet, a nyelvemet.”
Szerinte a nemzet szakrális és hétköznapi értelemben is ezekkel töltődik meg. Ezekkel az élményekkel, a múlttal és a jelennel is. Számára a jelen azt a felelősséget jelenti, hogy mit tud a gyermekének adni a jövőben.
„Tévedtek azok, akik azt gondolták, hogy pénzel vagy fegyverrel mindent, ami szakrális, ami ünnepi, ami identitásképző, és minden, ami lelki, az megvehető, elfojtható végleg, és eltüntethető. Ugyanis van rá igény és vágy. Isten él, van, segít, vigyáz rám és hagyja, hogy legyenek nehézségeim, de mindig ott van” – fogalmazott, hozzátéve: muszáj hinni abban, hogy nem vagyunk egyedül.
Tekintse meg a teljes interjút:
