Államháztartási hiány, infláció, reálbércsökkenés, áremelkedés. Ezek voltak a rendszerváltás gazdasági híreinek kulcsszavai. Hogyan jutott azonban ide az a gazdaság, amely a hetvenes-nyolcvanas években még két számjegyű növekedést produkált? Mi vezetett a drámai összeomláshoz? A külső adósság 71%-ra rúgott, a változás elkerülhetetlen volt. Grósz Károlyék mérsékelt reformokat akartak, de a szakértők tudták, hogy a radikális változás elkerülhetetlen.
A korábbi tervgazdálkodás és az állami kézben lévő cégek helyét a szociálliberális piacgazdaság vette át - eléggé vadnyugati körülmények között. A pénzügyi szakértőknek ezen körülmények között kellett rendet tartani és rendet teremteni Magyarország makrogazdasága tekintetében. A politikai folyamatok itthon és az egész keleti blokkban jóval korábban elkezdődtek, és ezek fokozatosan a rendszer gyengüléséhez majd bukásához vezettek. A magyarországi rendszerváltás a Kelet-Európában történt átfogó gazdasági változásokhoz csatlakozott.
A Rendszerváltás sokkolta a magyar társadalmat: a munkanélküliség és infláció, amit addig elfedtek egyszerre szakadt az emberek nyakába. A szakembereket azonban nem érte váratlanul a történet, Kornai Mihály már 1980-ban kiadta "Hiány" című könyvét, amiben megkongatta a vészharangot. A rendszerváltásra Magyarország adóssága 21 milliárd dollárra rúgott, miközben devizatartaléka mindössze 80 millió (!) dollár volt. A gazdaság szerkezete azonban nem tette lehetővé a korrekciót. A pártvezetés azonban mindent tagadott. Kádár János nyilatkozatai kincstári optimizmust, töretlen növekedést tükröztek. Egy évvel később a Szovjetunióban is változások kezdődnek: Gorbacsov politikája gazdasági nyitást is eredményez. Azonban ekkor már késő, a gazdasági összeomlás elkerülhetetlen.
