Önmagában is pikáns, amikor Gyurcsány Ferenc együtt fotózkodik egy olyan párt jelöltjével, amelyik kifejezetten azért jött létre, hogy őt eltakarítsa a közéletből. De ha ez a jelölt olyan bizonyíthatóan rasszista, kirekesztő, embertelen nézeteket vall, mint Tóth Péter jobbikos politikus, és az egész honi baloldal sunyin elfordítja a fejét, mentegeti a vállalhatatlant és beveszi azt az ócska hazugságot, miszerint Tóth meg a pártja megváltozott, az hányingerkeltő.
A jobbikos legendárium szerint Jakab Péter már bocsánatot kért azoktól, akiket pártja az ő elnöksége előtt megbántott. De ezzel csak azt árulják el a cukiságkampánytól eldeformálódott lelkületű átöltöző legények, hogy gőzük nincs arról, mi az a bocsánatkérés. Az ugyanis ott kezdődik, hogy beismerjük a bűnt, amit elkövettünk, vállaljuk érte a büntetést, és reménykedünk benne, hogy elnyerjük a kért bocsánatot. Náci megnyilvánulások büntetése egy pártpolitikus esetében pedig nem lehet más, mint az azonnali önkéntes távozás a közéletből, a lemondás minden pozícióról. Jelen esetben épp az ellenkezője zajlik, egy zsidózó és embertársait genetikai hulladéknak nevező politikus feljebb akar törni a politikai ranglétrán, és be akar ülni a magyar parlament padsoraiba. E törekvésében pedig minden gátlás nélkül támogatja őt az állítólag liberális, állítólag demokrata, állítólag baloldali ellenzék, önmagából is hülyét csinálva.
A gyurcsányista legendárium szerint a jobboldal kirekesztő, zsidó- és cigányellenes, homofób, transzfób, nacionalista, röviden náci. Ezzel szemben az igazság az, hogy a kommunista állampárt utódszervezetei, különösen a DK tele van ilyen értelemben vett nácival. Ők azok, akik például elképzelhetetlennek tartják, hogy cigány legyen Magyarország miniszterelnöke, és ezt hangoztatják is úton-útfélen. Ők azok, akik számára az volt Kuncze Gábor legfőbb politikusi erénye, hogy nem zsidó. Ez az a massza, amelyik azért lelkesedik az LMBTQ-mozgalmárokért, mert kiválóan lehet velük idegesíteni a hívő keresztényeket, de ha magukban vannak, ugyanúgy fröcsögnek a homoszexuálisokra, mint Tóth Péter a megvilágosodása előtt. Ebből a nézőpontból nincs mit csodálkozni azon az összeboruláson, amit a Gyurcsány–Jakab-paktum eredményeképpen a hazai szélsőség produkál. Összenőtt, ami összetartozik. Nemzeti radikális kutyából bolsevik szalonna lett. Ez a kis magyar abszurd. Tessék csak benézni a Terror Háza átöltözőszobájába, és minden sejtekig hatolóan nyilvánvalóvá válik.
Kínos az a süket csönd is, ami a balliberális értelmiség háza táját körüllengi. Ők azok, akik eleddig minden tömegben találtak egy cukorkát osztogató szalonnácit, akkor is farkast kiáltottak, ha egy koszlott, háromlábú kutya elsomfordált előttük, most pedig, amikor cafatokban lóg a báránybőr az igazi farkasról, némák. Mély tisztelet azon keveseknek, Schiffer Andrásnak, Gerő Andrásnak, Tamás Gáspár Miklósnak, Breuer Péternek, akik igyekeznek megtörni ezt a csendet.
Mi, akiket annyiszor lenáciztak már, átérezzük persze, mennyire súlyos vád ez, különösen akkor, ha semmilyen alapja nincs. De éppen ezért kell néven nevezni a nácikat akkor, amikor a szemünk előtt követik el azt, amivel rendszeresen bennünket vádoltak. Ki ne emlékezne még rá, amikor Gyurcsányék azon gúnyolódtak, hogy Vona Gábor egy polgári körbe járt Orbán Viktorral, és azt ordítozták, hogy a Fidesz ugyanolyan szélsőséges, mint a Jobbik, és alig várják, hogy összeborulhassanak?!
Igen. Jól látják! Az ott, Tóth Péter mellett maga Gyurcsány. Vérlázító…
Magyar Nemzet
