Ezek vagy nagyon hülyék, vagy nagyon gazemberek – körülbelül ez az első gondolat, ami normális embernek eszébe jut, olvasva az Európai Bizottságnak a migrációról, azaz az integrációról és a befogadásról szóló legújabb cselekvési tervét, amely egyébként a Teljes befogadás címet viseli.
A cselekvési terv nagy részéről már sokszor elmondtuk e lap hasábjain a véleményünket, itt és most egyetlen aspektusáról ejtsünk szót: a lakhatásról. Az uniós bürokraták szerint ugyanis mindenkinek, akinek joga van az EU területén tartózkodni, megfelelő és megfizethető lakhatást kell biztosítani, amelyet természetesen az unió különféle intézményei – vagyis a tagállamok adófizető polgárai – finanszíroznának. Ez a kötelezettség természetesen csak a bevándorlókra vonatkozna, az egyébként itt élő, de lakhatási problémákkal küzdő, őshonos európaiak úgy oldják meg a saját gondjaikat, ahogyan akarják.
Ez a terv már önmagában is vérlázító lenne, de ha még azt is hozzátesszük, hogy az uniós terv nagyeszű kiagyalói szerint nemhogy kevesebb, de sokkal több migránsra van szüksége Európának, akkor a cikk első félkérdése el is dőlt: ezek nem hülyék, hanem gazemberek. Ugyanis a legfőbb érvük a bevándorlás mellett az, hogy Európa elöregedett, és szükség van a munkáskezekre, amelyeket csakis a migrációval lehet pótolni.
Ez azért hazug gazemberség, mert például az őszi adatok szerint majd 16 millióan jelenleg is munka nélkül vannak, a munkaképes uniós lakosság csaknem nyolc százaléka nem talál munkát magának (vagy nem akar). Igaz, ebben nyilván benne vannak azok a milliók is, akik a korábbi migrációs hullámokkal érkeztek, s bár megannyi agysebész és atomfizikus kelt át a tengeren vagy a Balkánon Nyugatra, szegények mégsem kaptak nekik megfelelő és tudásukhoz méltó állást. Arról persze nem is beszélve, hogy lehetne talán máshogyan is kezelni az elöregedő európai társadalmat: például támogatni a családokat, a gyereknevelést, és szépen lassan megállítani a népességfogyást, az elöregedést.
De vissza a lakhatáshoz. Tegyük fel, hazánk befogadna az uniós terv szerinti 34 millióból arányosan nagyjából nyolcszázezer bevándorlót, ha családokkal számolunk, az kétszázezer lakás. Ha csak tízmilliót szánunk egy lakásra, kétezermilliárd forintnál járunk… Oké, odaadjuk a migránsoknak, csak akkor egészen jogosan hördülne fel és tüntetne az a több tízezer roma család, akik még mindig méltatlan körülmények között, sok esetben úgynevezett cigánytelepen élnek. De ugyanilyen jogosan vonulna utcára az a több tíz- és százezer nem roma is, akiknek a jövedelme nem teszi lehetővé, hogy saját lakáshoz jussanak, s albérletekben szoronganak.
Egyébként persze minden magyar azt gondolhatná: mi a fenének gürcöl az ember egy életen át, hogy kifizesse a lakáshitelét? Majd megoldja az unió, adjon nekünk is ingyen lakást, meg a rezsit is fizesse. Szóval nem tudom, ennek a sok tökkelütött gazembernek eszébe jut-e Brüsszelben, hogy őket elsősorban az itt élő európaiakért fizetjük, azért, hogy a magyar, a francia, a horvát, a lengyel emberek életét próbálják jobbá tenni, minden egyéb másodlagos.
Rendben, ez nyilván csak költői kérdés volt. Dehogyis számítanak az európai életek ezeknek, a legkevésbé pedig a kelet-európai életek számítanak. Ami fontos: sok millió bevándorló, sok millió új baloldali szavazó. A pénzt meg majd előteremti Soros Gyuri bácsi, a dollárpapa, neki egészen kiváló ötletei vannak arra, hogyan lehetne például örökjáradék-kötvénnyel finanszírozni a bevándorlást, és egyben tökéletesen és az idők végezetéig tartósan lerabolni az európai államokat.
S ha már beengedtük a migránsok újabb tízmillióit, s befogadtuk Soros soha vissza nem fizethető hiteleit, akkor a brüsszeli bevándorlási tervet a Teljes befogadás helyett el is nevezhetjük Európa teljes önfeladása tervének.
Néző László/Magyar Nemzet
