Silány hang, gyenge képminőség, ismert zenekarok és ismeretlen forgalmazók. A Panaszkönyv stábja több multinál is vett ilyen minőségű koncert-DVD-t. Valamelyik olyan volt, mintha egy meggyűrődött videokazetta lenne.
A műsor riportere elégedetlenül vitte vissza a 3-4 ezer forintos termékeket. A pénzt nem kapta vissza, az üzletben csak egy levásárolható számlát állítottak ki neki. Azon kérdésre, hogy lehet-e tudni, hogy miért ilyen szörnyű a felvétel minősége csak annyit tudtak válaszolni, hogy „biztos olyan a felvétel, tehát ha visznek egy másikat az is biztos olyan lesz”, hozzátéve, hogy a minőségen nem tudnak javítani.
A boltokban sem tudták megmagyarázni, hogy kerülhetnek a polcokra ilyen termékek. Egy vállalkozás üzletvezetőjét telefonon érte el a Hír TV, ő azt mondta: nem kötelesek ellenőrizni, mi van a DVD-n. „A kiadó dolga, ők vállalják a felelősséget ezért. Nekünk erre nincs energiánk, másrészt semmiféle módszer nincs arra, hogy mielőtt rendelnénk belőle, meg tudjuk nézni őket. Általában a hozzánk érkező és általunk forgalmazott termékek 99,99 százalékával nincs gond.”
A kiadók azonban elérhetetlenek: nincs feltüntetve a honlapjuk, a címük vagy egyéb elérhetőségük sem.
„A zenés videóknál, különösen a koncertvideóknál ennek van egy ilyen kalózkultúrája, ezt úgy hívják, hogy bootleg. Ilyenkor nem legális felvételt készítenek egy koncertről. Ezt ideális esetben csak a rajongók terjesztik egymás között, és akkor ez nem is okoz igazán nagy kárt. De van ennek egy kereskedelmi oldala is, amikor az egyébként illegálisan elkészített koncertvideót terjesztik egész Európában, vagy akár még nagyobb területen” – mondta el Tóth Péter Benjamin, az Artisjus stratégiai és kommunikációs igazgatója.
A fogyasztóvédelmi műsor jelzése alapján a szerzői jogokat védő ProArt vizsgálatot indított az ügyben.
