A két tervezett karaván ugyan Németországba tart, de úgy tűnik, útjuk Magyarországon keresztül vezet. Aggódhatunk?
Aki biztonsági kérdésekkel foglalkozik, annak teljesen egyértelmű, hogy minden, ami Törökországban és Görögországban, illetve az úgynevezett balkáni migrációs útvonalon történik, az direkt módon érinti hazánkat. Noha a balkáni útvonal már évtizedekkel korábban is létezett, a 2015-ös nagy vándorlási hullám legfőbb tanulságaként is ezt szűrhettük le. Erről ma már keveset beszélünk, de Magyarország a maga részéről korábban is kézben tudta tartani a helyzetet. Köszönhetően annak is, hogy tradicionálisan magas volt az idegenrendészeti őrizetbe vett bevándorlók aránya, ezért a migránsok mindaddig igyekeztek hazánkat elkerülni, amíg Brüsszel elő nem írta számunkra az addigi szigor enyhítését. Így éppen 2014–2015 fordulóján tranzitországgá váltunk, ez az állapot pedig csak a fizikai és jogi határzár létrehozásával szűnt meg 2015-ben.
A hírek szerint egyelőre csak másfél ezer migráns gyűlt össze Szalonikinél a görög rendőrség fellépésének köszönhetően, de a szervezők aligha mondanak le a tervükről. Mit gondol, az amerikai modell alapján dolgoznak?
A karaván egy olyan illegális migrációs forma, amelyben rendezett és szervezett módon vonul sok ezer ember, és együtt érkezik a célország határára. Ez több szempontból is kívánatos számukra: nagy nyomást gyakorolnak az érintett államokra, illetve a karaván biztonságot nyújt az alvilági támadások és a célország hatóságai ellen, továbbá nagy médiaérdeklődést vált ki. Elmondható, hogy mindig komoly szervezettség jellemzi a karavánokat, és sok-sok úgynevezett humanitárius szervezet bábáskodik körülöttük. Ezt a jelenséget mi már 2015-ben megismerhettük, bár az elnevezés akkor még nem volt elterjedt Európában, az utóbbi egy évben viszont másról sem szólnak az Amerikából érkező tudósítások, mint a hasonló elvek alapján az USA déli határára tartó karavánokról. Döbbenetes egyébként, hogy látjuk az erőszakos képsorokat, de a hazai és nemzetközi ellenzéki sajtó még mindig arról beszél, hogy karaván nem létezik. Semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek, ezt így szokták mondani.
Egy karavánt, már csak szervezettségnél fogva is, legális migrációnak lehet tekinteni?
Nem, a karavánban mozgók mindig illegális bevándorlók! A kérdés viszont jó, mert a karaván is a migrációpártiak azon célkitűzésébe illeszkedik, ami illegális migrációból legálisat akar csinálni. A szavak szintjén most az EU-ban mindenki azt az elvet képviseli, hogy az illegális migráció rossz dolog. Ennek hátterében az áll, hogy a politikusok félnek, hogy ha nem ezt hangoztatják, akkor a választók megbüntetik őket és elpártolnak tőlük. Az már egészen más kérdés, hogy valójában, a tettek szintjén mennyit tesznek az illegális migráció ellen. Most az új sláger az illegális migráció legális migrációvá alakítása. Erről szólnak az áttelepítési programok, az úgynevezett migránsvízum, amelyek révén a most illegálisan érkezők legálisan tudnának Európába jönni. A legális migrációs csatornák bővítése tehát a bevándorláspártiak új célja, és ehhez kapcsolódva a migránskaravánok szervezői is mindig azt akarják elérni, hogy a résztvevők ne illegálisan, hanem legálisan juthassanak el a célországba.
Brüsszel azt próbálja elhitetni a közvéleménnyel, hogy ha legálissá tesszük a migrációt, akkor egy csapásra megszűnik annak minden negatív kísérőjelensége, ideértve a terrorizmust és a bűnözés növekedését is?
Ez az elképzelés teljes nonszensz. Mi különbség van a végeredményt tekintve aközött, ha ugyanaz az ember a zöldhatáron vagy a repülőtéren keresztül érkezik? Az érkezés módja mit sem változtat a jelenség szociokulturális alapjain: az ideérkezők integrációs képessége ugyanúgy alacsony, a munkaerőpiaci elhelyezkedési esélyeik rendkívül korlátozottak, valamint a képzettségi szintjük is változatlanul alacsony marad. Be kell látni, hogy a migráció legális formája sem a terrorveszélyt, sem a közbiztonsági kockázatokat nem csökkenti. Sőt!
Hány frusztrált Iszlám Állam-harcos érkezhetne be egy karavánnal?
Ebben az esetben nem csak a karaván jelent gondot. Minden illegális migrációs mozgás veszélyes, hiszen nem tudja egy ország sem kontrollálni. De az lenne akkor is, ha legálissá tennék, mert a hatóságok így sem ellenőrzik rendesen, hogy valójában kik jönnek az EU határain belülre. A hazánkban elfogott Hasszán F. példája is ezt mutatja, hisz ő is legális csatornákat használt, Görögországban menekültstátust is kapott. Sőt, az EU és az ENSZ-től még migránskártyát is kapott. Neki Görögországban nyilvánvalóan át kellett esnie egy szabályos menekültügyi eljáráson és az azzal összefüggő átvilágításon. Mindegy, hogy mi lesz az ítélet vele kapcsolatban, azt már most is látni, hogy a személye komoly biztonsági kockázatot jelent Európa számára. Így ebből is azt lehet érzékelni, hogy rosszul zár az a rendszer, amelyre a legálissá tett migráció szervezését bízná Brüsszel.
Milyen lehetőségei vannak Magyarországnak? Aki járt a kerítésnél, tudja, hogy ha egyszerre nekiszalad háromezer ember, az meghaladja az ellenálló képességét…
Egyrészről előre jeleztük, hogy mi fog történni, másrészről felszólítottuk az uniós ügynökségeket, hogy a helyi hatóságokkal együtt akadályozzák meg a karaván elindulását. A magyar határvédelem nem Röszkénél kezdődik, hanem a tőlünk délre és keletre lévő országokban. És ahol a veszélyt már látni, ott minden eszközzel támogatni kell azokat, akik elkötelezettek a határok megvédésében. A magyar kormány kezdetektől ezt a politikát folytatja, s az Európai Unió is sokkal jobb állapotban lenne, ha Brüsszel is ezt az utat követné.
Szaloniki kapcsán is elesett emberekről, élhetetlen körülményekről beszél a liberális média, de a karavánok megint a legmodernebb kommunikációs eszközökkel szerveződnek!
Egy tábor sosem leányálom, ezt magam is láttam korában. Mindenkivel humánusan kell bánni, ugyanakkor valós dilemma, hogy ha luxuskörülményeket biztosítunk, akkor az még több embert vonz. A táborlakók viszonylag jó ruházata és a náluk lévő telekommunikációs eszközök is ismert dolgok. A migrációs szakirodalom is leírta, hogy akik jönnek, azok nem a legszegényebbek közül valók.
Tényleg, miért nem azok jönnek?
A legszegényebbek nincsenek olyan helyzetben, hogy útra keljenek, és persze nem jön a felső osztály sem. A szakirodalom ezt a jelenséget egy fordított u-görbeként ábrázolja, mert a legalsó osztályból és a legfelsőből indulnak el a legkevesebben, és középről, még pontosabban az alsó középosztályból érkeznek a legtöbben. Ezért is vannak például modern kommunikációs eszközeik.
A viselkedésük azért felvet kérdéseket: valóban ilyen lenne a középosztály a Közel-Keleten?
Ez egy más világ, más társadalom, amit nem lehet az európai mércéknek, szokásoknak és hagyományoknak megfeleltetni. Az ő kulturális mintázatukban egészen mást jelent a demokrácia, a munka vagy a család fogalma, de másként gondolkodnak az állam és a vallás viszonyáról, vagy a szabadság és felelősség kérdéséről is. Mindez nem rosszabb vagy jobb kérdése, hanem egyszerűen más, mint ahogy mi gondoljuk! Illúzió viszont azt hinni, hogy akik most jönnek, azok individuumként jönnek és a mi mintázatainkat akarják átvenni. A helyzet éppen fordítva van, csoporttudatúak, és a saját kulturális mintázataiknak akarnak itt helyet csinálni.
A nemrég rendezett kétnapos brüsszeli migrációs konferencián előkerült a lemez, amely szerint azért kell behozni az idegeneket, mert fogy például a német munkaerő. Miközben Angela Merkel arról beszél bizalmas körben, hogy még mindig túl sok a bionémet…
A németek pont azért látták olyan szívesen a szíreket 2015-ben, mert az ország egykori – szíriai háborús konfliktus előtti – állapotára tekintve azt hitték, hogy munkaerőként használhatják őket. Ez persze vágyálomnak bizonyult: az elmúlt években érkezettek döntő többsége nem a munkaerőpiacon található, hanem a szociális ellátórendszert terheli. A helyzet még rosszabb a többi közel-keleti, belső-ázsiai vagy szubszaharai afrikai náció esetében. A Budapesten megrendezett MCC Summit on Migration című konferencián George Borjas, a neves harvardi közgazdász is azt mondta: az alacsony képzettségűek tömeges bevándorlása sohasem térül meg.
Igen, de a migránspártiak azt mondják, hogy a második vagy harmadik generációjuk már egészen más lesz. A no-go zónák tapasztalatai azonban nem ezt mutatják a nyugati nagyvárosokban…
Ennél lényegesen rosszabb a helyzet, ugyanis a második-harmadik generációban még fel is erősödnek azok a mintázatok, amely miatt ez a típusú bevándorlás tönkreteszi Európa nyugati felét. Az első generációban érkezettek számára ugyanis néhány évtizeddel ezelőtt valódi ugrást jelentett az egykori gyarmati országok helyett a volt gyarmattartó országokban kétkezi munkát vállalni. Mára állampolgárságot is kaptak, de a gyermekeik és az unokáik – noha már Európában születtek – nem találják a helyüket. Nem tudnak előrelépni a társadalmi ranglétrán, továbbra is lényegében szegregált közegben élnek. A fogadó ország állampolgársága semmilyen pozitív azonosulási folyamatot nem indított el, ezért számukra az eredeti, szüleik és nagyszüleik által már halványulónak gondolt ősi kultúra ismét vonzóvá vált. Az iszlám sokkal fontosabb nekik, mint az állam, aminek polgárai, sőt, ennek hatására sokszor meg is vetik a fogadó ország társadalmi, gazdasági, kulturális berendezkedését. Ahonnan már csak egy lépés a radikalizáció, ahogy azt számos, sajnálatos példa bizonyítja az Európában történt terrorcselekmények kapcsán is.
Igaz, hogy naponta 300 szír gyerek születik a török táborokban?
Igen. Törökország esetében már négymillió bevándorlóról beszélünk, ebből több mint 3,3 millió szír származású, őket menekültként tartja számon a török állam. A fennmaradó több százezer embernek viszont nem adnak menekültstátust, sőt, szeretnék őket Törökország határain kívül látni. Ebből mi annyit érzékelünk, hogy folyamatos a balkáni útvonal utánpótlása, ezek az emberek ugyanis – most jellemzően a görög–török szárazföldi határszakaszon – továbbra is Európába akarnak jutni. A szírek ügyében az a helyzet, hogy csak tízszázaléknyian élnek táborokban, a többiek jellemzően török nagyvárosokban laknak, és feketén dolgoznak. A gyerekek ellátása és iskoláztatása komoly probléma, ugyanis nyelvismeret hiányában nem tudnak török iskolákba járni. Hazánkból ugyan távoli problémának tűnik, de folyamatosan nő a feszültség ebben az ügyben, noha a török hatóságok egyelőre hatékonyan csillapítják a helyzetet és lépnek fel a karaván típusú szerveződésekkel szemben.
Elkezdődött az EP-választás kampánya, Orbán Viktor hétpontos javaslatot tett közzé. Az egyik pont szerint migrációellenes politikusokra kell cserélni az EU intézményeinek és fórumainak vezetőit. Ez a legfontosabb?
Egyértelműen az a legnagyobb gond, hogy a brüsszeli elit még mindig úgy hirdeti, hogy a migráció megoldás, nem pedig maga a probléma. Mi pont fordítva gondoljuk, ma az Európai Unióban a brüsszeli bevándorláspárti elit a probléma, és nem a megoldás. Olyan brüsszeli vezetőkre van szükség, akik a bevándorlás megállítására, nem pedig legalizálására kapnak mandátumot.
Szlovákia leendő elnök asszonya a Soros-féle univerzumba tartozik. Azt ígéri, föllép a kisebbségek védelmében, de tudni lehet, hogy a migránsokat is kisebbségnek tekinti! Mi lesz a V4-gyel?
Először is, gratulálunk az elnök asszonynak, ezt kívánja az illem! A migrációt illetően pedig nyugodtak vagyunk, mert látjuk, hogy a visegrádi országok társadalmai ugyanúgy gondolkoznak e kérdésben és Európa jövőjét illetően is, mint a magyarok. Ennek köszönhető egyébként az elmúlt évek zökkenőmentes együttműködése, annak ellenére is, hogy a miniszterelnökök eltérő pártcsaládból érkeztek. Jelentősen eltér a miénktől a szlovák pártrendszer, de egy közvetlenül választott köztársasági elnök ott sem politizálhat a társadalmi többség véleményével szemben. Így bízunk az érték- és érdekazonosság felismerésében, valamint a jó együttműködésben.
Azt is írja Orbán Viktor múlt pénteken közzétett hét pontjában, hogy meg kell akadályozni a keresztények üldözését Európában. Milyen hatása lehet a hét pontnak az európai közvéleményre?
A magyar migrációs politika az egész világban igazodási ponttá vált, ezt láthattuk az idehaza megrendezett nagyszabású konferencián is, ahol minden külföldi előadó kiemelte, hogy a világ figyel arra, mit mondanak a magyarok. Orbán Viktor miniszterelnök pedig egyértelművé teszi, hogy ha az európai politikusok komolyan veszik az európai választópolgárok akaratát, s végre valóban ellen akarnak állni a migrációs nyomásnak, illetve meg akarják védeni az európaiakat, akkor ezekben a pontokban nincs helye kompromisszumnak.
